Emberkék! Akik párotokkal és anyukátokkal laktok, hogy bírjátok ezt az örökös két tűz közötti örlődést?

nem mindenki tud együtt élni a szülökkel. Nektek jót fog tenni ha különmentek szerintem,mert ha hasonló természetü ember a párod és anyud, akkor biztos, hogy sokat fognak még összekapni. Nem hiszem, hogy a baba emiatt nem jön össze, kivéve persze ha az idegesség befolyásolja a szervezeted. Értem ezalatt, hogy pl. nagymamám ideges típus volt, szívidege volt, ezért rengeteg vetélésen ment keresztül. Én viszont szorongó és pánikbeteg vagyok, mégsem hat a szervezetemre úgymond negatív formában, most vagyok a 36. hétben.

Amúgy viszont nekünk iszonyúan egyszerü együttélnünk a férjemmel és a családommal. Férjem szinte képtelen ideges lenni, bár nincs is miért, de ö ilyen típus is. Sosem láttam veszekedni. És vele sem szokott senki sem veszekedni:)

Mondom, ez mindenkinél változó:)

22/L

férfi vagy?

én nő vagyok és a férjemmel ,kislányunkkal,anyósommal,sogórnőmmel és a pasijával élünk egy házban.szóval tudom miről beszélsz.

tavaly nálunk is nagy balhé volt.ne kis szóváltásra gondolj!sajnáltam a férjemet mert csak az anyja,szereti,de azért mellém állt!!igaz volt hogy velem is veszekedett.

egy jó fél évig nem beszéltem anyósommal meg sogórnőmmel.

ma se zárom a szivembe őket,csak úgy vagyok vele hogy jobb a békesség.

mi is szeretnénk házat venni,remélem jövőre sikerül.

az anyósom is állandóan érezteti hogy mi lesz ha elmegyünk hogy fogja fizetni a hitelt.énerre csak azt tudom mondani hogy ott van a másik gyereke,meg még ő is dolgozik.

szóval kitartás!!!jövőre költöztök.addigkibírjátok valahogy.mondmeg a párodnak hogy inkább hagyja rá anyudra.

9.27-es vagyok

lehet van köze hozzá hogy nem jön össze a baba.mármint az idegeskedésés a stressz befolyásolhatja.

24/N

Hát akkor miért nem költöztek el,már a jővő héten?

Jó monjuk én biztos könnyebben beszélek...:D

Mi ugyan sosem laktunk együtt anyukámmal, de alapvetően ő sem rajong a páromért, pillanatok alatt képesek összeveszni minden apróságon. Egy ideig én is csitítgattam egyiket is másikat is, aztán feladtam. Elmondtam világosan mindkettőjüknek hogy felnőtt emberek, ha bajuk van egymással ne rajtam keresztül intézzék, mert nem érdekel. Mindkettőjüket szeretem, és nem vagyok hajlandó igazságot tenni közöttük. Anyukámnak hozzátettem, hogy a férjem hozzám tartozik, és lesz szíves elfogadni, mert amióta házasok vagyunk Ő a családom és a gyerekeim. A férjemnek pedig, hogy én is tisztelem az ő anyját, lesz szíves ezt visszafelé is megtenni. Ennyi.

Azóta kevesebbet szekálják egymást, ha mégis, akkor nem nyavalyognak nekem. :D

Anya/anyós és gyerek nem fér meg egy lakásban, ez nagyon sokszor bebizonyosodott alapigazság... sajnos szinte minden családban konfiltforrás, rengeteg példát tudnék mondani. (Saját házasságomban sosem vol ez probláma, de ott 250 ill 600 km-re lévő anyósok vannak/ill. félig voltak)ű

Az oka ennek az, hogy egy házban egy főnök lehet. Az anyuka házában őa főnök, a ház asszonya, ez természetes. Viszont az újonnan létrejött családban a feleség a ház asszonya, ő dönt háztartási, gyereknevelési, stb kérdésekben, ő kezében kell hogy legyen a megfelelő felelőség és a gyeplő is. Ha egy házban laknak, akkor óhatatlanul állandó hatalmi harc lesz az eredmény, ami felőrli a köztük morzsolódó felet, és a házasságot is szinte biztos hogy tönkreteszi. megoldás:

- külön költözni midenáron, és ott is védeni a feleség ház asszonya pozicióját. Ez a férj feladata, egyértelműen a feleség mellé kell állni, ezt az anyának a házasságkötéstől (előtte nem, de onnatól igen) el kell fogadnia. Ha nem fogadja ell, ott vagy vállás, vagy a házasság pokollá válása lesz előbb utóbb.