Mennyire jó az anyák megérzése a lányuk párkapcsolatáról?

Anyukádnak biztosan igaza van, látja hogy szomorú vagy pedig boldognak kéne lenned. Én is jártam így amikor 21-22 éves voltam. Volt egy barátom, de valahogy ott volt az az érzelmi távolság (ha a melletted lévő házban lakna akkor sem találkoznál vele érdemben többet hidd el nekem) és te emiatt szenvedsz és várod a morzsáit.

Hát én akkor megtanultam hogy nem szabad várni a szeretet morzsákat egy olyan pasitól aki nem adja magától. Lehet hogy ő sem tudja mit akar, lehet hogy csak a kapcsolat pillanatnyilag sok neki, lehet hogy tudja hogy te többet szeretnél tőle, de ő nem akar többet adni.. nem lehet tudni, és pláne visszahúzódik ha ezt meg akarod vele beszélni (lásd mi a jövő)

Ezért én azt tanácsolom, hogy vegyél vissza. Nem kell szakítani, de én arra jutottam, hogy ilyenkor meg kell mondani a pasinak, hogy jó vele, és örülök hogy együtt vagyunk, de úgy érzem hogy nincs oda értem annyira, mint kellene, ezért vegyük lazábbra a dolgot. Ami annyit tesz, hogy tudomásul veszem hogy a részéről ez nem olyan komoly dolog, örülök ha ad magából valamit, de mivel én alapvetően egy szerető pasira vágyom aki oda van értem, ezért ha találkozom valakivel aki azt mondja hogy kellek neki, akkor lelépek. Egyébként most én is ilyen szituban vagyok, és én is meg fogom ezt mondani a pasinak, aztán meglátjuk mi lesz :)

Szerintem ilyen helyzeteben vagy csendben szenvedsz, aminek nincs értelme, vagy kitámadsz aztán lesz valahogy. ha kellesz neki, akkor teperni kezd, ha nem akkor meg jobb szakítani. Ez a langyos víz nem túl jó, pláne nem 22 évesen.