Érdemes lehet úgy családot alapítani majdnem harminc évesen ha még semmit nem éltem?

Szerintem nem attól lesz valaki jó szülő,hogy mennyit "élt",mennyi élménye volt.

Milyen izgalomra gondolsz?

Utolsó: önálló élményekre, hülyülésekre barátokkal, útkeresésre, tapasztalatszerzésre. Valószínűleg utazásra is. Azért tudom, mert ugyanebben vagyok. Szerintem neki is, ahogy nekem is, gyakorlatilag kimaradt a kamaszkora. Én tuti várnék a családdal, bennem fel sem merült, hogy most alapítsak családot, semmi szüksége nem lenne a gyereknek egy frusztrált apára, akinem nem volt fiatalsága. Én ahogy lecseng ez a szarság, ami van, fogom magam és elkezdek utazni. Egyébként a kérdezőnek üzenem, hogy nem feltétlenül kell 40 éves koráig várnia, be lehet ezt szerintem pótolni kevesebb idő alatt is. Csak arra kell figyelni, hogy mellette piacképes tudásod is legyen, inkább ez ebben a nehéz. Legjobb, ha programozó vagy.

Gyerek mellett is lehet utazgatni, ha mondjuk már rá lehet bízni a nagyszülőkre :) Feleséggel meg sokkal jobb, mint egyedül.

Azt a fajta szabadságot, amire ő vágyik, nem lehet megélni már családdal. Szerintem a kérdező kicsit sodródni akar, kicsit átadni magát az életnek, ahogy a kamaszok teszik. Ismerek olyan csajt, aki 28 éves, és 10 éve ezt csinálja, bejárta egész Ázsiát jógaoktatóként. Na, én is valami ilyesmit akarok, csak rövidebb időtartammal. Hátizsákos utazásra, stoppolásra, hostelekben megszállásra, sátrazásra a vadonban, random helyeken alkalmi munkák végzésére már nemigen lehet szerintem vállalkozni úgy, hogy tudod, hogy otthon van egy gyereked és folyamatosan gondolnod kell rá. Szerintem fontos, hogy az ember élményeket gyűjtsön és megélje a spontaneitást. Annyi ember van, aki mindent "szabályosan" csinál, mindig beáll a sorba, lemond a valódi vágyairól, jó adófizető 9-5-ig átlagpolgár lesz, és csodálkozik, hogy miért halál boldogtalan. Egy életünk van, használjuk ki. Szerintem.

Hát igen, mindenki más. Én mondjuk nem éltem meg sok mindent, és már 31 vagyok, de nem vágyom ilyenekre, hogy stoppal járjam a világot, meg vadonban aludjak, mint egy hobó. Pláne Ázsiában, vagy harmadik világbeli országban.

Hogyne lehetne család mellett utazni!Jó, nem a legelején, de később 6-8 éves korban már simán. A gyerekeim itthon maradtak a nagyszülőkkel. Mi évente 3 hetet tekeregtünk az amerikai Nemzeti Parkokban, ránk fagyott a sátor a Grand Canyonnál, találkoztunk medvékkel Kaliforniában. Voltunk Hawaiion ingyenjeggyel, Új-Zéland, Dél-Amerika, Közép-Amerika se maradt ki. Mindenütt sátraztunk vagy ahol nem volt tanácsos, nagyon olcsó hostelekben szálltunk meg. Kamaszkorban meg, ha akartak, jöttek velünk, így velük jártuk be pl. Kanada vadonjait.

Az a hawaii-os ingyenjegyes sztori engem érdekelne :D