Költözés a szülőtől mert a feleségem nem tud vele együtt élni? Sokat kér? Én ragaszkodom nagyon? Lelkileg ketté szakadok.
A tisztánlátás végett én(29), feleség(24), anyám(67).
Több mint 5 éve vagyunk együtt a feleségemmel, amióta az eszemet tudom anyámmal élek, aki nem 100%osan önellátó már vagy 6-7 éve (lakáson belül elvan, de boltba menni, ügyeket intézni, lakásban nehéz dolgokat cipelni/házimunkát végezni nem tud). Hárman élünk együtt egy ~50-60nm-es lakásban ami saját tulajdon (50% anyámé-50% enyém).
Én kötelességemnek érzem, lehet azért mert Ő is ezt tette az anyjával, és ezt láttam (korábban velük éltem, mióta nagyanyó nincs azóta anyámmal ~4,5 éve a feleségemmel (aki több mint 1 éve a feleségem)), hogy élete végéig ott legyek neki ha kell. Van 2 testvérem, mindketten idősebbek (45-48). A feleségem elmondása szerint szarnak anyám fejére, részben igaz, mert mi élünk vele napi szinten.
A feleségem eljutott odáig hogy nem akar anyámmal közös háztartásban élni, már lassan minden idegesíti ami vele kapcsolatos. És el akar költözni a saját lakásból albérletbe hogy önállóak legyünk.
Itthagyná a biztos fedélt a feje fölött, egy viszonylag bizonytalan és drága lakhatásért, azért mert nem szívleli anyámat. Ha nem ilyen állapotban lenne még lehet én is könnyebben venném, de túlságosan szeretem és úgy érzem hogy köteles vagyok neki megadni mindent amit lehet és segíteni őt ahogy tudom. Viszonzásképp azért amit kaptam tőle.
Ha elköltözöm biztosan rosszul fog esni anyámnak, meg persze nekem is, hogy otthagynám olyan állapotban. Nem célunk messze költözni maradnánk a városban. Így ha kellene neki valami akkor viszonylag gyorsan meg tudnánk oldani.
Nem tudom hogy túl sokat kér a feleségem vagy én ragaszkodom anyámhoz túlságosan?
70es Elég nyersen fogalmazta de én is így gondolom, az anya ha szeret azt szeretné hogy önálló legyél kérdező saját családod legyen.
A feleséged felnőttebben gondolkodik mint te, most kell lépni éppen abban a korban vagytok. Fiatalos házasokként most sem ideális a gyerekszobában élni.
Úgyhogy gyűjts erőt és lépjetek!!! Sok sikert a boldog KÜLÖN és ÖNÁLLÓ élethez!
69: "A legnagyobb félszem az hogy ha elköltözöm anyám megutál hogy otthagytam "egyedül"."
Amíg ki nem próbálod, soha nem tudod meg! Ez a gondolat csak a te fejedben létezik.
Ha meg szinte biztosra tudod, akkor az anyád manipulál téged, érzelmi zsarolás.
#71: idézek neked egy másik fórumról egy elrettentő példát...
Az illető 20 éve gondozza a "rámaradt" idős apját. Akik - a leírtak szerint - képesek lennének kitenni őt, amint meghal az idős szülő.
Milyen család az, ahol ilyesmit megtennének????
"Én is hajléktalan vagyok.
Miután megözvegyültem eladtuk a falusi házat , de nem maradt annyim, hogy lakást lehetne venni belőle.
Jelenleg ápolom a szülémet a lakásában aminek 1/6a az enyém.
Elvileg köthetnék a másik felére eltartásit. De félek akkor nem lenne többé testvérem.(érezhetik úgy kisemmizem őket)
Viszont ha meghal a gondozottam, a pénzem nem elég hogy kivásároljam őket.
Nagy csapda.
Bocsánat, a 75-ből kimaradt egy félmondat...
Az illető 20 éve gondozza a "rámaradt" idős apját. A testvérei teljes egészében ráhagyták. Akik - a leírtak szerint - ....
Remélem, így érthető.
Nem olvastam végig a hozzászólásokat.
Az én férjem sem akart elköltözni, eleinte mert csak, aztán mikor az anyja meghalt, akkor azért, mert az apját mégse hagyhatjuk ott egyedül. (tegyem hozzá neki is van testvére, csak ugyanúgy leszrták a szülőket, hisz mi ott élünk vele/ük)
Aztán az anyja után pár évre meghalt az apja is. De addigra már annyira elment a kapcsolatunk, hogy végül rá 1 évre kb el is váltunk.
18 évig éltünk együtt, de ez a nem elköltözés teljesen szétzúzta az egészet.
Szóval gondold meg kérdező, hogy mit szeretnél, mert ennek a házasságnak így előbb-utóbb vége lesz. (ha van esze a feleségednek-nem úgy, mint nekem-akkor inkább előbb!)
76 - ha van tuladjonrészed nem tehetnek ki, mivel hárman vagyunk testvérek ha netalán anyánk meghal ~67% tulajdonjog az enyém ha másképp nem rendelkezik a muter de azt nem hiszem hogy megtenné. De ha kizárna az öröklésből még akkor is a lakás fele így is az enyém, így a testvéreim nem tudnának kisemmizni, jogom van az ingatlant használni 100%ban.
Nyilván az anyagi helyzet is fontos, de itt most főleg a lelki megterhelés az ami számomra nehéz.
Azt láttam anyámtól hogy mindent megtesz az anyjáért, nyilván az sem jó példa. Csak nehéz az ellen gondolkodni amiben felnevelkedtem.
78: de az idézett illető úgy gondolná, hogy ha ottmarad (jogosan!) az ingatlanban, akkor a tesói megorrolnának rá, ergo "elveszítené" őket.
Erre mondtam, hogy az ilyen tesókért nem kár az elvesztés.... akik a közös szülőt ápoló, önfeláldozó testvért kitennék a semmibe...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!