Költözés a szülőtől mert a feleségem nem tud vele együtt élni? Sokat kér? Én ragaszkodom nagyon? Lelkileg ketté szakadok.

6os.

Van neki háklija?

Van az mindenkinek, ha nem veszi észre akkor is.

Valóban igaz, hogy régebben egy fedél alatt éltek, de a nőknek nem is kellett dolgozniuk, 'csak' a háztartásbeli volt egész életében.

Erre már nincs berendezkedve a társadalom.

Teljesen jogos a feleséged kívánsága! És ezt nem szabad összemosni azzal, hogy majd magára hagyod anyádat.

Lehet róla úgy is gondoskodni, hogy nem élsz vele egy fedél alatt - és tessék bevonni a testvéreidet is a látogatásba, segítésbe.

Hozzád ment feleségül a párod - és nem az anyádhoz is!

Egy ilyen kis lakás még két embernek is épphogy csak megfelelő, nemhogy egy harmadik FELNŐTT-nek, akinek a korából adódóan nyilván megvannak a rigolyái.

Bele is haltam volna, ha fiatalasszonyként az anyósommal egy fedél alatt kellett volna élnem!

5-6: remélem a magas piedesztálról leszállás után aranykanállal etetitek a mamátokat, mert ez a minimum ilyen stílus után.

Kérdező, felnőtt ember vagy, le kell válnod édesanyádról érzelmileg, enélkül nem tudod elkezdeni az önálló életed és saját családot alapítani. Nem csodálom, ha a feleségedet feszíti, ő már arra gondol valószínűleg, hogy a saját családi életetek hogy indul el, ha te örökké a nyakadban viseled az édesanyádat. Gondolkozz el ezen

Előző vagyok: és ennek semmi köze az "anyóssághoz".

A saját anyámmal sem éltem volna együtt!

Ha onellato, csak boltba menni nem tud, meg takaritani, attol meg nyugodtan el lehet koltozni. Heti egyszer hivtok egy takaritot es kesz, boltba pedig ti is el tudtok menni, vagy lehet rendelni is aruhazaktol, es max a cuccok bepakolasaban majd segitetek neki.

Gondolom lassan szeretnetek gyereket is, ideje elkoltozni. Ha neked ez nem megy, akkor meg most el kell valni, hogy legyen mindkettotoknek eselye a boldogsagra meg.Bar az azert lebegjen a szemed elott, hogy keves no fog neked fejethajtani, es orokke veled meg az anyaddal elni. Merlegelj, hogy mi a fontosabb.

El nem tudnám képzelni az életemet fiatal házasként, hogy egy normális felszabadult szexre se kerülhet sor, mert anyuka ott kagylózik a szomszéd szobában....

BRRRRRRR.....

Őszinte leszek, én hozzád se mentem volna.

Az, amit anyukád tett érted, az természetes, minden szülőnek kötelessége gondoskodni a tőle telhető legjobb módon a gyerekéről, hiszen ő döntött úgy, hogy a világra hozza. Ezt a gyerek azzal hálálhatja meg, hogy felnőttként önálló életbe kezd, és mindent belead a karrierjébe vagy a családjába, ezzel továbbadja azokat az értékeket is, amiket a szüleitől kapott.

Az normális, hogy segítesz a szüleidnek (mi is megtesszük, ha szükség van rá), de ez a görcsös ragaszkodás nem az, nem értem miért érzed magad ennyire lekötelezve anyukád felé. Nem tudom, hogy anyukád mennyire befolyásol ebben, de a feleségednek teljesen igaza van. Ő veled szeretne élni, esetleg a gyerekeitekkel, nem anyukáddal, pláne egy ilyen kicsi lakásban.

Én kedvelem anyósomat, és ő is engem, de sosem élnénk vele, férjem sem akar, sőt, anyósom is megmondta, hogy pár napig tök jó, de hosszú távon megőrülne. Mindannyiunknak megvan a jól kialakult élete, feltalálja magát ő is, és mi is. Az, hogy anyukádnak ez nem megy, főként az ő, de részben a te hibád is, mert a viselkedéseddel adod alá a lovat.

Ha neked ennyire fontos anyukád, akkor váljatok el, és élj tovább anyukáddal, a feleségednek pedig add meg a lehetőséget a boldogságra olyannal, aki nemcsak testben, hanem fejben is felnőtté vált.

Nem kötekedésképpen de elmondom a véleményem. Te senkitől sem várhatod el hogy együtt ápolgasson egy öreg asszonyt veled akihez neki semmi köze sincs egy öreg aki már ápolásra szorul ahhoz gyomor is kell nem mindenki tudja ezt csinálni. Te látszólag mindent feladsz az anyádért de kiváncsi lennék fordított helyzetben te miként tennél.

Biztos vagyok benne hogy szegény asszonykád nem azért menekül onnan mert te meg a mami olyan jók vagytok.

Ismerem már az ilyet énis benne voltam ebbe a cipőbe.

Szerintem neked nemis kellett volna megházasodni.

Az ilyen anyuci pici fiaitol mindig a szőr felál a hátamon. Én anya vagyok és soha nem várnám el a gyerekemtől hogy áldozatokat hozzon értem. És ha tudnám hogy miattam fognak elválni sírnék a szégyentől úgyhogy teljesen nyilvánvaló hogy a te anyukádnak a te boldogságod az nagy ívbe van lekakilva.