Szülők, akiknek gyermeke már nem játszik játékkal, nem hiányzik számotokra a sok kellemes játszós idő, amikor velük együtt élveztétek a játékokat?

Nekünk kicsit hiányzik!

Szerettünk velük játszani, akár kicsik voltak, akár már nagyobbak! Ahogy számtalan dolgot meg kell tanítani nekik, a játszás egy részét is kellemes átadni. A társaságukat élvezni pedig kész szerelem! 🥰

Mindennek van egy varázsa, egy külön kis világ, melybe közösen fantáziáljuk bele magunkat. A figuráknak neve van, vannak jók és rosszak, ügyesek és kevésbé rátermettek, bátrak és gyávák, akár a Toy Story-ban. Az estimese olvasás, mesélés pedig mindezt még tudta fokozni. Közös kedvencek, hősök, gonoszok és mellékszereplők, különleges képességek, álomszerű helyszínek.

Két kisebb csemeténk kamaszok. A játékok sorban bekerülnek karton és műanyagdobozokba, csomagolásukba, egyik másik elajándékozásra került vagy fel a padlásra, le a tárolóba. Még akadnak kedvencek, gyűjtemények a polcokon, vitrinben, de alig tevékeny a jelenlétük, inkább csak díszek.

Amikor a 12 éves legkisebb királylány azt mondja, előveszi retrózni a játékát, az kicsit hidegzuhanyként ér minket. Félreértés ne essék, imádjuk, hogy már nagyok és egyre önállóbbak, akikkel igen komoly dolgokról lehet társalogni, de olyan gyorsan felnőnek. 😌

Társasjátékok szerencsére az egész család kedvencei! Persze, 80 százalékban már komoly kaland és egyéb felnőtteknek (is) szóló társasokkal szórakozunk, 10 százalékban klasszikusokkal. De olykor még előkerülnek a régebbi, egyszerűbbek is. (kártyázni szinte senki nem szeret nálunk)