Költözés a szülőtől mert a feleségem nem tud vele együtt élni? Sokat kér? Én ragaszkodom nagyon? Lelkileg ketté szakadok.
A tisztánlátás végett én(29), feleség(24), anyám(67).
Több mint 5 éve vagyunk együtt a feleségemmel, amióta az eszemet tudom anyámmal élek, aki nem 100%osan önellátó már vagy 6-7 éve (lakáson belül elvan, de boltba menni, ügyeket intézni, lakásban nehéz dolgokat cipelni/házimunkát végezni nem tud). Hárman élünk együtt egy ~50-60nm-es lakásban ami saját tulajdon (50% anyámé-50% enyém).
Én kötelességemnek érzem, lehet azért mert Ő is ezt tette az anyjával, és ezt láttam (korábban velük éltem, mióta nagyanyó nincs azóta anyámmal ~4,5 éve a feleségemmel (aki több mint 1 éve a feleségem)), hogy élete végéig ott legyek neki ha kell. Van 2 testvérem, mindketten idősebbek (45-48). A feleségem elmondása szerint szarnak anyám fejére, részben igaz, mert mi élünk vele napi szinten.
A feleségem eljutott odáig hogy nem akar anyámmal közös háztartásban élni, már lassan minden idegesíti ami vele kapcsolatos. És el akar költözni a saját lakásból albérletbe hogy önállóak legyünk.
Itthagyná a biztos fedélt a feje fölött, egy viszonylag bizonytalan és drága lakhatásért, azért mert nem szívleli anyámat. Ha nem ilyen állapotban lenne még lehet én is könnyebben venném, de túlságosan szeretem és úgy érzem hogy köteles vagyok neki megadni mindent amit lehet és segíteni őt ahogy tudom. Viszonzásképp azért amit kaptam tőle.
Ha elköltözöm biztosan rosszul fog esni anyámnak, meg persze nekem is, hogy otthagynám olyan állapotban. Nem célunk messze költözni maradnánk a városban. Így ha kellene neki valami akkor viszonylag gyorsan meg tudnánk oldani.
Nem tudom hogy túl sokat kér a feleségem vagy én ragaszkodom anyámhoz túlságosan?
Neked kellene felnoni, es elengedni picit anyadat.
Nemhogy a feleseged akar menni, hanem neked nem kellett volna anyad nyakara nosulni!
Naponta-hetente vannak itt a GYK-n olyan kérdések, hogy tizen-huszonéves fiúkat az anyjuk totális kontroll alatt tart, minden percükről be kell számolniuk, és az iskolán kívül szinte sehová nem mehetnek...
Ez kőkeményen az anya hibája! Nem lehet magához kötözni egy gyereket!
Anyukád nem tudna elmenni egy idősek otthonába, hogy ott lakjon? Az ő tulajdonrészét rád íratná és a 50-60 nm-es lakásban lakhatnátok ti ketten a feleségeddel.
Ha van nyugdíja, akkor abból tudná fizetni a pénzt az idősek otthonára meg egyéb szükséges dolgokra.
Nálunk a mama volt ilyen, hogy idős korára egyedül élt (miután a férje meghalt), nem tudott magára rendesen odafigyelni és ez miatt ment be az idősek otthonába.
Nem olvastam végig az összes választ. A feleségednek van igaza. Nem egészséges a szülőkkel együtt lakni. Előfordulnak persze kényszerhelyzetek, de ha meg lehet oldani külön háztartásban, akkor jobb úgy. A feleséged nem az anyád ellen van, csak nem bírja az összezártságot és az önállóság hiányát. Jogos igénye van önálló háztartásra. Egyéb megoldások, ha nem akarsz albérletet fizetni:
1.Mamát öregek otthonában elhelyezni.
2.Kettőbe cserélni a lakást (eladni a mostanit és venni két kisebbet), két garzonra, egymáshoz közel. Ha nem akarod öregek otthonában elhelyezni a mamát, ez a jobb. Ő is meglenne önállóan, nektek meg induló lakásnak jó lenne. Ha mégis szükségetek lesz nagyobb lakásra, akkor a garzon jó alap ehhez, hiszen nem idegen embernek, albérletre kellene fizetni a pénzt. Gondoljátok meg.
Bár mi csak 2-en élünk 47 nm-en, de így is néha menekülnék valahova, mikor a párom home officeban egész nap meetingel,nekem meg tanulnom kéne vagy takarítani, de ugye hangoskodni meg nem lehet. El sem tudnám képzelni, hohy egy ekkora lakásban még egy felnőtt éljen, főleg egy nyugdíjas, aki 0-24 otthon van. Igaza volt az előttem válaszolóknak, hogy így nem lehet nyugodtan szexelni, veszekedni de még normálisan beszélgetni sem, mert ezekben a lakásokban mindent hallani a szomszéd szobából.
Az is kisebb csoda, hogy a feleséged eddig kibírta és nem bolondult meg. Nincs még egy olyam nő, aki évekre beköltözne hozzád meg anyádhoz 50 nm-re, becsüld meg.
Írták páran, hogy régen is több generáció élt együtt. Ja igen, egy 100 nmes kádár kockára felhúztak még egy szintet, hirtelen 200 nm lett és mindenkinek volt saját élettere, ahova félre lehetett vonulni. Lehet körülnézni vidéken, ahol ritkaságszámba megy az egyszintes családi ház. 50 nmen egyszerűen nem tudsz félrevonulni, egész nap a mamát kell nézegetned...
Nehéz téma.
Én okosat nem tudok írni, ítélkezni sem szeretnék, mindkét állapontot megértem.
Imádom édesanyámat, és bár anyósomat nem nagyon kedvelem, lehet ha összerottyanna (elnézést) engedném magunkhoz költözni egy időre...egy időre.
Szakszerű ápolás is létezik, mi egy mentálisan beteg rokonunknál alkalmaztuk ezt, mivel mi képtelenek lettünk volna ellátni, ott már nem szeretetről szólt a dolog, hanem arról, hogy a mentális betegsége veszélyes volt ránk nézve is, azaz ő maga.
Anyám 67 éves, idén ment volna európai körútra, amire gyűjtögette a pénzét.
Tehát én feltételeztem volna, hogy egy 67 éves nő életképes. De lehet a kérdezőnél más helyzet áll fent, írta is, hogy képtelen ellátni dolgokat.
A szomorú az, hogy a másik két testvér szarik bele az egészbe. Lehet ha összedobnák a pénzt, kaphatna szakszerű ellátást, vagy házhoz járó ápolót a mama.
Igazából itthon az a baj, hogy még mindig a nőktől várják el az anyós-após ápolását is. Ellenben a férjekről szinte alig hallani, hogy a feleség szüleit ápolnák...
"Imádom édesanyámat, és bár anyósomat nem nagyon kedvelem, lehet ha összerottyanna (elnézést) engedném magunkhoz költözni egy időre...egy időre." Előző vagyok, ehhez az is hozzátartozik, hogy részmunkaidőben tudok dolgozni, tehát nekem lenne időm és energiám erre, plusz a ház is nagy.
De aztán lehet, hogy beleőrülnék. Hosszabb ideig együtt lakni felnőttként saját szülőkkel is megterhelő (tapasztalat).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!