Tanuljak valamit vagy próbáljak inkább munkát keresni? Ez egy ördögi kör. Tanácstalan vagyok!

Nagyon bonyolult a helyzetem. Nem tudom mit csináljak, tanácstalan vagyok.

2008-ban érettségiztem le. Utána szeptemberben elkezdtem egy OKJ-s iskolát, fizetőset, de 2. félévben feladtam, mert rájöttem, hogy nagyon nehéz és nem is érdekel annyira, hogy kiadjak rá még jó pár tízezret..

Aztán köv. szeptemberben (2009) elkezdtem egy másik suliban egy teljesen más OKJ-s képzést. Ingyenes volt. Még tetszett is, ment is, de közbejött egy balesetem, és nem tudtam folytatni az iskolát.

Amióta felgyógyultam (március közepe), elkezdtem munkát keresni. 1-2 próbanapom volt összesen 1-2 üzletben, de sehonnan nem hívtak vissza. Pénzem így nyilván nincsen, szüleimre se támaszkodhatok, mert ők sincsenek eleresztve anyagilag.

Szeretnék sulizni újra szeptembertől, de így csak ingyenes suliba tudnék menni és 1 évre csak, mert hamarosan betöltöm a 22 éves kort, meg hogy 1 évig még talán anyumék is tudnák finanszírozni a bérleteimet (Volán + BKV), de 2 évet anyumék nem merik bevállalni, mert apumnak most végre van munkája, de fél évig nem volt és félünk, hogy ha bejön megint egy ilyen munkanélküli időszak, akkor a sok bérletet nem tudják nekem fizetni, és akkor mit csinálunk? Pedig örülnének ők is, ha tanulnék vagy dolgoznék.

Munkát nem találok, ahogy már írtam. Mindenhonnan elküldenek. Diákmunkára még lenne esélyem, de ahhoz is suliznom kell.

Viszont a másik bökkenő, hogy egész nyáron nézeget(t)em a különböző budapesti OKJ-iskolák honlapjait, 1 éves képzések között nincs olyan, ami tetszene, csak 2 évesen. Bár abba is félek már belevágni, nehogy fél úton rájöjjek, hogy rosszul választottam, mint az első sulinál. Sok félsz van bennem.

Szóval szerintetek vágjak bele valami iskolába vagy inkább próbáljak tovább melót keresni, és ha saját lábamra tudtam állni, elmegyek legfeljebb estire és szerzek valami szakmát? Angol nyelvet is nagyon-nagyon szeretném megtanulni, de hát az se megy egyedül..

Ingyenes suliba se bízom 100%-ra. Ahova én jártam, nem volt a legjobb (igaz, a legrosszabb se)

Ez egy rohadt ördögi kör és nem tudom, hogyan juthatnék ki belőle. El vagyok keseredve. Félek, hogy kiszaladok az időből és semmim nem lesz:( Egy rakás szerencsétlenségnek érzem magamat :'(

Már gyűlölök beszélgetni ismerősökkel/új arcokkal, mert ugye mindenki rögtön megkérdezi, mit csinálok. És én magyarázkodhatok, hogy itthon ülök.. :S És nem mellesleg unatkozok is és szeretnék emberek közé járni, mint a legtöbb fiatal. Egyébként a pároméknál lakom 1 éve :) Ez legalább klassz :) Neki van munkája, de ő se keres olyan hú de sokat, örül, ha ő be tud jutni a munkahelyére + a számlákat ki tudjuk fizetni. Szóval tőle se tudok kérni ilyenekre, mielőtt valaki ezzel kezdené..

21 leszek/L