Hogy dolgozzam fel a halálát?

Az én kolléganőmnek az öccse halt meg, és éppen úgy szenved, mint te!

Nagyon nehéz néznem, és igazából nem lehet vígaszt nyújtani. Próbálj arra gondolni, hogy megszabdult a szenvedéseitől, és most olyan helyen van ahol már nem fáj semmi neki.

Csak az idő múlása fog segíteni, hogy enyhüljön a fájdalmad!

Az járjon a fejedben,hogy így legalább nem szenved tovább.

Nálam az idő sok mindent megoldott,de ha eszembe jut nagymamám (7 éve halt meg) még mindig könnybe lábad a szemem.

Emiatt ne legyen bűntudatod, hiszen attól még hogy nem voltatok vele az utolsó órákban, biztosan tudta, hogy szeretitek. Nagyon rendes tőletek, hogy otthon ápoltátok, a mi családunkban sajnos nincs ilyen összetartás.

Szerintem érdemes lenne olyanokkal beszélned, akikkel hasonló tragédia történt, de mindenki másképp dolgozza fel az ilyesmit, szerintem nincs külön "módszer". :S

Holnapután lesz két hete, hogy az én nagypapám is meghalt. Megrázott, mert még nem veszíttettem el nagyszülőt. Ő is kórházban halt meg, nagyon hosszú szenvedés után.

Én nem látogattam, nem bírtam... nincs emiatt lelkiismeret furdalásom... én legalább úgy emlékszem rá, mint amikor még jól volt. Szép temetése volt, már amennyire annak mondható egy ilyen esemény. Békében búcsúztunk tőle, 78 évet élt. Szép kor...

Próbálj szép emlékekre gondolni, illetve gondolj arra, hogy ő most már nem szenved!

Tudom rossz vígasz, de nekem a papám karácsony első napján halt meg. az "boldogít" hogy nem szenved, viszont bánom, hogy nem láthattam az utolsó egy hónapban, mert akkor volt látogatási tilalom :(

13/L

Szia.

nekem édesapám 1,5 éve halt meg.

neki is volt daganatos betegsége, de végül sajnos egy balesetben halt meg.

A mai napig haragszom magamra mert az utolsó időkben intenzíven volt és másik városban. Egyszerűen nem bírtam nézni ahogy csövekhez van kötve , így nem is sokat látogattam.

nem volt tudatánál, de a mai napig az van bennem, hogy talán ha többet látogatom akkor érzi hogy vele vagyok és küzdött volna még:(

nagyon sajnálom ami veled történt, őszinte részvétem.

Én arra gondoltam, hogy neki már jobb így...