Hogyan dolgozzam fel az apukám halálát? Januárban váratlanul meghalt.
Azóta sem tudom elfogadni ezt a tényt. Sokszor azt gondolom, hogy csak beteg, kórházban van és mire legközelebb megyek hozzá, már otthon vár.
Anyu hozzánk költözött és nekem nincs erőm, hogy a lakásukba visszamenjek.
Itthon tartanom kell magam, mert a két éves lányomnak nem tudom megmagyarázni miért sírok.
Általában este a fürdőszobában sírom ki magam.
Nincs kivel beszéljek róla.
válasza:Teljesen megértelek. Anyukám élettársa 2009 tavaszán hunyt el.
A szüleim 2004-ben elváltak, és anyukámnak lett egy nagyon kedves élettársa, akit nagyon szerettünk.
2009 márciusában (áttétes daganatban) meghalt.
Sokszor én is gondoltam arra, hogy hamarosan hazajön a munkából, mire hazaérek, otthon lesz, stb.
Én sokat beszélgettem Róla a családommal (főként Édesanyámmal), és ez is enyhítette a hiányát.
Most már el KELLETT fogadni ezt a helyzetet. Járunk a temetőbe, templomba, imádkozunk érte, stb.
Nagyon nehéz! De ajánlom, hogy menj el pszichológushoz, sokat segíthet!
válasza:
válasza:ezt én is átéltem. az utolsó időkben nagyon sokat volt kórházban, és mindig azt gondoltam miután meghalt, hogy még mindig ottvan, és majd hazajön. ezt szerintem soha nem tudja feldolgozni az ember. közhely, de itt tényleg csak az idő segíthet. van az a pont, mikor rájössz, hogy sajnos az élet nélküle megy tovább, és idővel egyre kevesebbet sírsz majd, és pár év elteltével már csak nagyon ritkán ríkat meg az emléke. én már ott tartok, hogy mostmár mosolyogva gondolok rá. eszembejutnak a vicces dolgai, és újra tudok rajta nevetni.
részvétem, és kitartás!
Köszönöm a válaszokat!
Igen tudom, hogy az idő majd könnyebbé teszi, de most nagyon nehéz.
Anyuval nem akarok beszélni róla(nem igazán jó a viszonyunk) mert csak sajnáltatná magát.
A párom nagyon szeret, kedves, megértő, de nem lelkizős.
Igazából azt veszem észre rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ha véletlenül sírni lát, nem tud megvigasztalni. Nem tudja mit mondjon. Neki is hiányzik, ő is szerette, de ő sosem tudta igazán kimutatni az érzelmeit.
Apu nem volt beteg (egy régebbi szívműtétjét leszámítva, amiből szerencsére felépült), egyszerűen lefeküdt és többet nem ébredt fel. Pontosabban felhördült mintha fuldokolna és mire anyu hívta a mentőket már elment.
Tudom neki jobb így, mert nem szenvedett, az orvos szerint nem érzett fájdalmat, mert nem volt eszméleténél. De én ezt nem tudom elfogadni.
Még annyi terve volt...
Még olyan keveset lehetett az unokájával, akit mindenkinél jobban szeretett...
Még annyi mindent akartam neki mondani...
Ráadásul csak 5 nap különbséggel van a lányom szülinapja az övétől.
Úgy terveztük, hogy a másodikat már együtt ünnepeljük....
válasza:jajj nagyon sajnálom =(
már belegondolni is rossz a helyzetedbe
szerintem beszélgess sokat az anyukáddal és azért gondolj bele hogy ha neked nehéz neki milyemn nehéz lehet..
járj ki gyakran a temetőbe vigyél friss virágot és sokat öleld meg a rokonaidat és örölj neki hogy ők vannak neked és nem vagy egyedül teljsen
sok sikert! hidd el meg fog könnyebbülni a helyzeted csak időre van szükséged. és ne tényleg ne sírj a lányod előtt ne ragaszd rá át a szomorúságot.
Nekem csak a férjem és a kislányom van!!
Nagyszüleim meghaltak, van 2 féltestvérem de velük nagyon ritkán találkozok.
Anyuval nem fogok beszélni, ő sosem szeretett, én sosem szerettem.
Nekem apu volt a támaszom,a barátom, aki mindig megvédett anyutól ha kellett, segített amikor a saját lábamra álltam, amikor az anyám hónapokig nem beszélt velem, mert el mert elköltöztem otthonról, úgy hogy nem is ő a vér szerinti apám, mégis többet jelentett nekem mint a saját anyám (és ezt anyu is nagyon jól tudja).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!