Meggyűlölnéd a saját gyereked, ha kiderülne, hogy meleg? Megtennél minden azért, hogy tönkre tedd az életét, vagy csak simán kitagadnád, és kidobnád otthonról?

Ismerek dawn kórós fiút,több szeretet van benne mint egy ép emberben,edig bántják elegete,Tanárok,osztálytársak egyetemen,szomszédjuk folyton mondja hogy miért nem vettették el annó mert szerinte rájuk nincs is szükség,mert nem olyan,mint mások,betegek,nem hasznosak,erről ennyit,ami egyforma az kell az emberkenk...Ami más az nem,de bizton állitom a fiuúba több szeretet emberwég jó kedv kitartás van mint ebbe a bizonyos okos szomszédba.

Szóval ezért utálják a melegeket is mert nem olyan mint ők ,nem egyforma.

"A felvonulással nincs is gond, csak mondjuk nem a transzvesztitákkal meg a beöltözött nyunyókákkal kellene csinálni." De hát éppen ezt mondom én is!! Ezért voltam képes leírni azt, amit! De ha végigolvastad volna a kommentemet, akkor ezt te is tudnád...

Igenis lehet normálisan élni melegként! Nem azt mondom, hogy el kell titkolni, hanem azt, hogy nem rib@ancnak öltözve egy kamionon táncolva kéne közölni a világgal, hogy "én bizony meleg vagyok"! Evidens, hogy a világnak kéne egy kicsit változnia, toleránsabbnak kéne lennie...eleve nem kéne, hogy az embereket ez zavarja! Az ókori Görögországban teljesen természetesnek számított, míg eközben a szegény Dawn-kórost meg ledobták a Tajgetoszról...

Amúgy gondoljatok gonosznak, de ha a gyerekemről még a terhesség során kiderül, hogy valamilyen maradandó fogyatékossága lesz, igenis elvetetem. Sok benne a szeretet, jól van, de akkor is szenvedni fog. Nem az az önzőség, ha azt mondom, hogy sok bajom lesz vele, hanem az az önzőség, ha azt mondom, hogy jaj de én csak azért is mindenáron akarok gyereket, és nem érdekel milyen lesz, nem érdekel, hogy beteg lesz és a társadalom kiveti magából, ami neki nyilván hátrányt jelent, még ha nem is mindig fogja fel...(és a Dawn-kóros igenis felfogja, ez csak tévhit, hogy nem)

semmivel sem kisebb az esélye, hogy úgymond normál családban homoszexuális lesz a gyerek. ha jobban belegondoltok nagyon sokáig nem voltak egyáltalán azonos nemű párok, sőt még manapság sem igen nevelnek gyereket. ha az országunk példáját nézzük, nyilvánvaló, hogy a legtöbb homoszexuális ember "normális" családban nevelkedett. tehát nem kisebb az esélye. Hollandiában nevelhetnek azonos nemű párok egyereket és gy többéves követéses vizsgálat kimutatta, hogy semmilyen tekintetben sem mások azok a gyerekek. nincs előtük kevesebb apa-vagy anyapélda, mint pl az egyedülálló anyák vagy apák gyermekei előtt. tehát ne állítsunk már olyat, ami mindenképpen butaság.

egy szülő sem felelős a gyermeke nemi identitásáért. akárhogy neveljük őket, ha ők úgy születnek, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. ha ez az ostoba nevelés-teória igaz lenne, akkor vagy nem lennének homoszexuálisok vagy pedig mindenkinek(még az erősen homofóboknak és a betegség-elmélet híveinek) is el kéne ismerni, hogy ha őket úgy nevelik vagy úgy kezelik akkor simán lehet belőlük homoszexuális. mert oda-vissza kellene működnie ezek szerint. milyen érdekes, hogy a heteroszexuálisok meg vannak győződve arról, hogy a nemi identitásuk megváltoztathatatlan, kőbe vésett valami, míg a homoszexuálisoké egy kinevelhető, kezelhető valami(tisztelet a kivételnek). valamelyiknek hülyeségnek kell lennie, a kettő együtt nem megy. így egy azonos nemű pár éppúgy nem változtathat a gyereke nemi beállítottságán, mint egy heteroszexuális pár. van egy olyan érzésem, hogy utóbbiak ezt minden eszközzel megpróbálnák, ha lehetne. de még mindig vannak homoszexuálisok. és itt meg is bukott a buta elmélet. nem kéne szajkózni, elég ciki.

13:17! Tévedsz. Nem szép gyereket akarok, hanem egészségeset, a kettő nem ugyanaz. Vannak olyan gyerekek is, akik gyönyörűek, csak közben szellemileg egy zöldség szintjén állnak, ami nagyon szomorú dolog. Én leszek a rossz anya? Mert te aztán sokkal jobb leszel, aki kiteszi a gyerekét a gúnynak, a megvetésnek, az undornak...

Szerinted a Dawn-kóros nem veszi észre, hogy a többi gyerek a játszótéren nem akar vele játszani? Hogy amikor én majd meghalok, nem tudja rendesen ellátni magát, mert alig lesz hely, ahova felvennék dolgozni? Mert a szociális segélyből nem lehet megélni?

De tovább megyek: hagyjuk a Dawn-kórosokat, mert ők még az enyhébb kategória. Mi van azokkal, akik úgy születnek, hogy egész életükben csak vegetálni fognak, mert nyaktól lefelé bénák, és értelmileg semmit sem fognak fel a világból? Jól van ápolom én...de szerinted ez így élet? És mi lesz vele, ha meghalok? Bekerül egy intézetbe és egy addig tök ismeretlen valaki fogja törölni a fenekét. Nem fog fel sokat, de érez ám! És még unatkozik is, mert meg se tud mozdulni...ne adj isten még vak is, és a TV-t se élvezi.

Aztán beszéljünk az olyan anyákról, akik nem bírják nézni, hogy a gyerekük így szenved és hogy a társadalom nem fogadja el. Emiatt aztán depressziós lesz, amit a gyerek is simán átvesz, és még jobban szenved. Vagy megutálja a gyerekét egy idő után, még ha az elején volt is olyan bátor, hogy bevállalta. Ilyen is van, nem is kevés. Aztán ha szétmegy a házasság és az apa elmenekül, mert nem bírja tovább, egy fizetésből meg szociális segélyből szinte lehetetlen egy ilyen gyereket felnevelni! Nem az, hogy magamtól sajnálom a pénzt, de mi van, ha már a gyerek gyógyszereit se bírom megvenni?

Mint mondtam, önző dolog megszülni egy fogyatékos gyereket, ha még időben kiderül a betegség.

Bármilyen kegyetlen dolog is volt a Tajgetosz, de a görögök akkor is tudtak valamit...valamilyen szinten igenis igazuk volt.

Amúgy én hiszek a lélekvándorlásban, és ha egy léleknek még nem fejeződött be a pályafutása, akkor így is úgy is meg fog születni, csak legfeljebb egy másik testben. Ha újra próbálkozom, lehet hogy pont ugyanazzal a lélekkel fog megszületni a gyerekem, mint amelyik az elvetett, beteg testbe született volna.

14:21, te meg egy végtelenül önző ember vagy! Fontosabbak neked az érzelmeid, mint szerencsétlen gyerek érzései! Nem baj, hogy szegényt rajtad kívül senki sem fogja szeretni, de neked legalább lehet egy izéd, amit simogathatsz meg ápolgathatsz...hát erre egy kutya is jó lenne, az legalább nem szenved. Szerinted inkább a gyerek szenvedjen, mint te, amiért elvesztettél egy gyereket....na akkor most ki is a nulla érzelmileg? Mert érezni is lehet hibásan...

Én személy szerint annyira tele vagyok érzelmekkel, hogy nem bírnám végignézni, hogy milyen szörnyű életet adtam annak a lénynek, és szerintem egy idő után belerokkannék. Nem fogom hagyni senkinek, hogy szenvedjen, és nem fogok hozzá asszisztálni sem. És nem, ez még mindig nem önzőség!

Mellesleg az sem mindig kifizetődő, ha az ember csak az érzelmeire, a szívére hallgat! Néha muszáj racionálisan gondolkodni, használni a józan eszünket is!