Miért viselkedik így a kedvesem anyja? Hülye ez?

9:43 -as!Mi van,akkor,ha felteszi a tetoválást az iwivre?Nem az őskorban élünk!Fent az enyém is,a férjemé is...!S képzeld,nálunk még anyósomnak is van tetoválása!:)

A kérdésre válaszolva,semmit nem tudsz csinálni,majd az idő vagy igazol benneteket,vagy nem...!Addig ha lehet,kerüld anyóspajtást!:)

Sajnos hülye viselkedésű ember ellen nincs más jobb ellenszer, mint a KIKERÜLÉS. A helyzet ismerős, mind a saját, mind a párom részéről. Egy fedél alatt, közösen, távol a szülőktől valahogy mégis meg tudunk lenni ...

Egyszerűen csak arról van szó, hogy más értékrendben élnek és gondolkodnak, és ezt is akarják ilyenkor a gyerekre erőszakolni. Aztán amit a természet gyomra bevesz (magyarul: normális, természetes), azt meg is lehet csinálni, de ahol már ellenkezik, na, ott jönnek az ilyen és ehhez hasonló konfliktusok. Bizton mondom, a kedves anyukának is nagyon rossz ez az állapot (mert benne jön a feszültség, és nem jó feszültnek lenni, főleg nem huzamosabb időn keresztül).

Szerintem, amit tehettek: nem bexartok (ez fontos!!!!! :), kikerülitek az anyukát a hülyeségeivel (pl.: párod elköltözik / összeköltöztök). Az idő és a távolság gyógyít, főleg ha valaki "beteg" (-es hozzáállású).

Szerintem itt a fő szenvedők sorrendje: anyuka, apuka és fia, majd ezek után a Ti kapcsolatotok. Gondolkozz csak el rajta!

Hajrá!

17:26 vagyok, folyt.

"Beteg" hozzállás beteg helyzetet eredményez.

"Otthon az anyuka hordja a nadrágot" - na ez tipikusan az a helyzet, amikor a klasszikus családbeli szerepek nem érvényesülnek. Gondold csak meg, hogy az apa ott ki, a gyerek ki, és ki az isten. Totál nem normális, így kemény is ez a dió, hogy nekiállj megtörni. Ami nem is a Te feladatod!!! Javaslom, hogy továbbra is maradj tisztelettudó (mert ez a Te gerinced), de ne veszítsd el ezekben a konfliktusokban azokat az értékeket, amit a Te józan eszednek hívsz - ennyit nem ér az egész. Amit viszont érdemes tenned / tennetek: a barátoddal elbeszélgetni, hogy te és ő hogy látná jónak a dolgokat. Ezek egyrészt megoldásokra visznek Benneteket, másrészt értékformálók, amely során észrevesztek jópár dolgot a szűkebb környezetetekben, és átértékelitek azokat ...

Kellemes nyarat!

12:22-nek

Részben egyetértek Veled, DE: ha megvan a fiúban a felismerés, hogy miről szól az ő anya-fia kapcsolata, és emellett lát maga előtt egy normális példát is, akkor onnantól kezdve már szépen fel lehet építeni a saját jellemét is, illetve elkezdeni a leszakadást. Jó, tudom, ez konfliktusok sorát jelenti, de épp ez az: a konfliktusok viszik előre az embereket (mint egyéneket) és a világot is. A konfliktusra itt most ne pejoratív értelemben gondolj, úgy mint veszekedés, vita, balhé; inkább úgy, mint 2 vagy több, egymástól (nemcsak fizikailag) különböző ember gondolkodásának, természetének a találkozására, "összecsiszolódására".

A közös nevező úgyis meglesz valamikor :)

És ekkor a kedves anyuka is másképp áll a fiához, a fiúból meg végre férfi lesz.

Életem első párjának az anyja szívből utált. Mert én voltam az első barátnő. Az első komoly akit haza is vitt be is mutatott. Drága nő elintézte hogy sose lássam. Mindig ki kellett mennie a telekre kerítést ásni, szerelni én oda nem mehettem. Volt hogy randiról hívta le a telekre. Neki is az volt a baja, hogy elveszem a pici fiát.

Szerencsére a jelenlegi párom anyukája nagyon kedves és voltunk együtt nyaralni meg minden. Mondjuk ott sok gyerek van tehát nincs ez az elvesztés dolog, mert van még utánpótlás, vagy csak simán jól dolgozza fel.

Szerintem még párszor próbálj közeledni ha nem megy hát nem megy. Majd megbékél, vagy ha nem akkor elmentek majd a kötelező közös eseményekre, mint ünnepek és kész ennyi lesz a kapcsolatotok. A lényeg hogy te és a párod legyetek nagyon boldogok. Amikor a párod hazamegy akkor te nem mész vele. Szerintem meg fogja érteni.