A nővérem próbálja elédesgetni a lányomat tőlünk, már hozzá akar költözni?

53 éves, senkije nincs.

Se társ, se család, se barátok/barátnők. Vagyis vannak neki ilyen érdekismeretségei, de ő is tudja, hogy azokra nem számíthat, ha nagy a baj. A családunkkal sincs jóban, a szüleimmel huszonéve nem beszél, velem is 2-3 havonta nagyon maximum. Ezt saját magának köszönheti, rettenetes stílusa van...

A munkájának él és szép haszna van belőle, mert szerintem a vagyona lassan eléri a félmilliárdot (nyilván befektetésekkel, ingatlanokkal együtt). Viszont mintha az utóbbi időben rájött volna, hogy így egyedül hal meg... 2 éve kórházba került, engem akkor hívott fel kb 5 év után, azóta van ez a telefonozás. De akkor is bementem hozzá a kórházba, évek óta nem is látott, első mondata az volt, hogy milyen sz.rul nézek ki, lehet inkább nekem kéne ott feküdjek infúzióra kötve, nem neki...

Most nyáron jóban lett a lányommal valahogyan, azóta csak azt hallom itthon, hogy ő mennyire jófej nagynéni. Viták alkalmával pedig hogy bárcsak az ő lánya lehetne a lányom és hogy én miért nem tudok olyan lenni, mint a nővérem.

Amit mi nem engedünk/nem veszünk meg, arra a nővérem rögtön igent mond a lányomnak. Pl. szájfeltöltés. Kikerget ezzel a lányom a világból, havonta megtalál vele, de szerintem egy 17 éves, középiskolás GYEREKNEK nem kell százezres szépészeti beavatkozás (úgy, hogy amúgy semmi gond a szájával, arcával). Erre mondja múltkor, hogy semmi baj, a nagynénje azt mondta, hogy 18. születésnapjára ezt kapja ajándékba tőle és "töltethet az arcába is" (jelentsen ez akármit). Vagy múlt héten elém állt, hogy neki új telefon kell és hogy rendeljük is meg rögtön, mert előrendelésre hozzák csak. Mikor mondta, hogy valami 400 ezres csodát akar, majdnem dobtam egy hátast. Több, mint a havi fizetésem. Erre hogy lehet részletre is venni, vagy vegyek fel kölcsönt... Mondtam, hogy biztos nem veszek egy telefont részletre, felejtse el. Erre fogta és összetörte a tavaly kapott telefonját (ami ugyanez a márka, csak korábbi kiadás és semmi baja nem volt amúgy)... Hogy akkor most már megkaphatja?! Ezek után végképp nem, megkapta az apja privát telefonját és mondtam, hogyha szülinapi, nyárimunkás pénzből jövőre összegyűjti a telefon árának a felét, a másik részét odaadjuk mi. De addig felejtsen el. Erre a nővérem megvette neki, szó nélkül.

Most fog majd forgalmira menni, és hogy akkor ő tavasszal kaphat-e autót. Mondtuk neki, hogy saját autót majd akkor, hogyha lesz keresete, és tudja miből tankolni, fenntartani. De addig is az itthoni kocsikat bármikor elviheti (meg kicsit luxusnak is érezném, hogy egy 3 tagú családban 3 kocsi legyen). Ezen puffogott napokig, hogy az összes barátnője kap(ott) autót 17-18 évesen és ne égessem már ezzel. Tegnap mondja, hogy a nagynénje neki adja a mostani kocsiját tavasszal, mert akkor akar egy új kocsit venni és akkor a mostanit nem adja el, hanem használhatja majd ő.

Ezen végképp kiakadtam, már a telefonos eset is sok volt kicsit, de most elszakadt a cérna.

Nem kell a gyereknek 10+ milliós autó, még használtan sem. És a tudtom nélkül ne ígérgessen neki ilyeneket, ne ezzel akarja megvenni a szeretetét. Felhívtam és kértem, hogy állítson magán, mert ez a gyerek nem az övé, nem kell alá kocsit tenni, új telefont venni neki, elkényeztetni. Hívja meg sütizni, beszélgessenek, de ne akarja már magát mindig jobb színben feltűntetni azzal, hogy amire mi itthon nemet mondunk, ő azt rögtön támogatja. Közölte, hogy ő arról nem tehet, ha nekünk nincs elég pénzünk a gyerekneveléshez és ezért azt akarom, hogy a NYOMORT vegye természetesnek a lányunk. Nem hiszem, hogy azért nyomorban élne bárki, mert nem kap közel félmillióért telefont, vagy 17 évesen, rutin és munka nélkül 3-4 milliós kocsit.

Utána nekem esett a lányom, hogy miért szólok bele az ő életébe, most a nagynénje haragszik rá, amiért elmondta itthon az autót és hogy én mindent csak elrontok, alig várja, hogy 18 éves legyen és költözhessen innen, mert én csak lehúzom őt.

Szerintetek ilyenkor mi a jó megoldás? Félek, hogyha megbüntetném, akkor csak a dühét fokoznám.