A legtöbb esetben miért roh@dékok az apák a fiaikkal?
Köszönöm
Annyit még, h gyakran gondolok arra, mikor már nagyon fel vagyok húzva, h legalább itt a példa a szemem előtt, h milyennek nem szabad lenni soha.
Arra gondolok én is, h strapabíróbb leszek, meg már vagyok is, mert sok haveromon látom, h 1-2 kudarc, feladják, ha küzdeni kell, megbékélnek azzal, h elérhetetlen...én nem tudom...én ilyen vagyok, én küzdök, amíg bírok...meg szeretem is...lehet, h apám hatására...de azért mégis csak jobb lett volna, ha kicsit normálisabb velem...de ezen már nem tudok változtatni...a tudat, h nem én vagyok a hibás, hanem ő az elmebeteg, már bőven elég, h vígasztaljon.kb 15 évesen tudatosult bennem, h gyakorlatilag olyan, mint "apa", számomra nincs...van egy ember, aki eltart és megveszi, ami kell, de mint apa, nincs...már évek óta 1x nem mondtam neki olyat, h "apa"...mivel nem érzem őt annak.
Szeretnék sikeres lenni...sőt, teszek is érte és majd meg fogja látni, h milyen egy igazi férfi...
És köszönöm a segítségedet.Nagyon hasznosak voltak a válaszaid.
válasza: válasza:Csak arra az egy dologra nagyon vigyázz, h te a saját gyerekeddel ne legyél ilyen. Egész gyerekkoromban(mielőtt kamaszodni kezdtem volna) azt hallgattam apámtól, h neki milyen rossz gyerek meg kamaszkora volt, mert nem engedték sehova, nem csinálhatott azt amit akart, mindenbe belekötöttek, 1 perc nyugta nem volt, és h ő sosem lenne ilyen velem. Hát érdekes, amint kamaszodni kezdtem, megdőlni látszott ez az ígéret. Folyton cseszegetve voltam, minden rossz volt amit csináltam, ha otthon voltam az volt a baj, ha átmentem egy osztálytársamhoz akkor meg minek csavargok ennyit. stb stb stb. Ráadásul sosem lehetett kiigazodni rajta, mert amilyen kedve volt, olyan volt velem is. pl délelőtt megkérdeztem, h elmehetek e a könyvtárba(!) azt mondta, nem, mert minek csavargok annyit, meg csak rontom a szememet ha túl sokat olvasok. Délután megkérdeztem ugyan azt, akkor már mehettem. És ezt mindig mindennel eljátszottuk. A legapróbb kérdéstől kezdve az iskolaválasztásig mindennel.
A lényeg az, h teljesen kétségbe esett, h az ő kislánya elkezdett felnőni, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és akaratlanul is ugyan azt a viselkedést adta vissza, amit anno ő kapott az anyjától és a nagyapjától(nálunk ő volt a "mumus", mert a szülei elváltak). Tehát nagyon vigyázz majd, h te ne tedd tönkre a saját gyereked életét véletlenségből. És kitartás, egyszer megszabadulsz tőle.
válasza:A legtöbb apa pánikbeteg...nem tud hogy kezelni egy (nem feltétlenül) kritikus helyzetet.Nálunk, pl ha valami történik, apám első reakciója, h bűnbakot keres...és az általában anyám vagy én a bűnbak, akármi történjék is, még akk is, ha ő a hibás...rögtön vádaskodik, hibáztat mindenkit, de arra nem gondol, h megoldja a helyzetet...én inkább a megoldásra törekszek...mikor este bepialt és reggel itthon hagyta a jogsiját, akk anyám volt a hibás, mert azt mondta neki, h vegyen mosóport és elfelejtette...de egy pillanatra sem juttott eszébe, h visszaforduljon v valami...szóval elég szívás lehet neked, h ilyen hangulatingadozásai vannak apádnak...én legalább tudom az enyémről, h abszolút idióta és nem is számítok másra...te viszont nem tudod, h mikor milyen...ez nem túl jó :(...
az utolsó válaszolónak meg csak annyit, h ha így látja a dolgokat, akkor kívánom, h ne legyen soha gyereke...a gyerek érdekében.Nem is próbállak meggyőzni, úgysem fognád fel...milyen gyerekkorod volt neked?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!