Aki fiatalon nem tervez lakást, házat venni, az nem fél a nyugdíjaskortól?

Üdv újra (3as, aki álmai házát akarja). A válaszom inkább arra vonatkozott hogy mennyire nevetséges hogy egy egyedül álló, alapvetően jól kereső fiatalnak is teljesen kilátástalan hogy egy ház árát összespórolja. És mi van azzal aki fele, vagy negyed annyit keres mint én? Az a többség.

De miután sokaknak beindítottam a fantáziáját, két dolog:

1. Itt nőttem fel a 2. kerületben, itt jártam iskolába, itt laknak a szüleim, itt laknak a barátaim, itt ismerem az utcákat, itt van tele minden emlékkel. Nem fogok Csepelre elköltözni. De még a 13. kerületbe se, kurvákkal meg vonyító CSOK-os gyerekekkel teli társasházakba. Pláne nem karantén idején. Értem én hogy aki ilyen helyeken nőtt fel annak ez a normális, ahol én lakom az "elérhetetlen álmai háza luxus", de miután én meg itt nőttem fel, nekem ez a normális, ezt szoktam meg. A gyerekkori szobám nagyobb volt mint sok család felnőtt lakása. És ezt nem sznobságból van lenézésből mondom hanem azért hogy érthető legyen hogy nem álmaim házát keresem hanem simán azt amit egész életemben megszoktam.

2. Ne példálózzunk már azzal hogy az 1994-ben a rendszerváltás után x forintért megvett ingatlan 26 évvel később mennyit ér, jó? Akkor most ezzel azt akarjuk mondani hogy nyugodtan vegyek fel 100 millió hitelt és vegyem meg "álmaim házát", mert 26 év múlva 1 milliárdért fogom tudni eladni? Nevetség:) Utólag 30 éves távlatokból könnyű okosnak lenni.

"kihagytad a képletből az ekte káeurópai kiadói kultúrát"

Jogos, de csak azért hagytam ki mert sose volt dolgom vele. Okoskodni meg nem fogok abban amiben nincs tapasztalatom. 18 évesen szakmunkás után már külföldön voltam. Most a korona közbeszólt, de magyarokat mindig is kerültem. Soha nem volt velük "üzletem".

"Németországban pl. több mint 50% bérlakásban lakik. De ugye ehhez az kell, hogy a másik 50%-nak meg legalább két lakása van, hogy az egyiket bérbe adja..."

Kihagytad a képletből a cégeket, befektetési alapokat, meg a "nagykutyákat".Pl Én is egy Holding cégtől bérelt lakásba laktam, litvánok voltak vagy lengyelek már nem tudom. Nincs a német lakosság 50%-nak lakása, igazándiból én azt tapasztalom, hogy le is sz@arják teljesen jogosan, inkább élnek, utaznak, évezik az életet minthogy 30 évig rabszolgák legyenek. Szóval nem olyan fekete-fehér ez a helyzet! :)

"Ne példálózzunk már azzal hogy az 1994-ben a rendszerváltás után x forintért megvett ingatlan 26 évvel később mennyit ér, jó?"

Nem a 26 évvel példálóznak. De pl. 2013-ban Pesten 15 M-ért vett lakás 2016-ban már 40 M-t ért, nem 26 év telt el, csak pár.

Szerintem sem fekete vagy fehér.

Itthon az a helyzet, hogy nagyon kevés bérelhető lakás van, és azt is többnyire akkor adják ki, amikor éppen "felesleges" lesz. Pl. összeköltözik a Manci meg a Jóska, akkor a Manci lakását adjuk ki. Oké, beköltözik a bérlő. Közben ha olyan családi nem várt dolog történik, amiért a bérbeadónak kell a saját lakása (mégiscsak), akkor felmond a bérlőnek. Tehát itt Magyarországon tényleg az a baj, hogy az ember gyakorlatilag átlag 2-3 évente költözhet akkor is, ha nem akar.

Nyugat-Európában viszont általában nem a magánszemély ad ki, hanem vannak bérbeadásra szakosodott cégek. Komoly szerződés készül. Ott ha nem veri szét az ember a bérelt lakást tökrészeden huszadmagával, akkor lényegében akár onnan mehet a temetőbe majd (ha erre van igénye, hogy ott lakjon évtizedekig). Ott van kultúrája a bérbadásnak, itt még gyerekcipőben jár.

Én úgy vagyok vele, hogy bár jól keresünk viszonylag (én közgazdász, férjem mérnök), de mivel semmi szülői segítség nem volt, örökölni sem fogunk, ezért ebben az országban, ilyen ingatlan árak mellett, ilyen jövedelemviszonyok mellett nem szeretnénk 20-30 évre eladósodni. Tehát mi a bérlésre rendezkedünk be, négy éve bérelt lakásunk van Bp-en. Viszont úgy döntöttünk, hogy ha meg már bérlés, akkor ezt inkább külföldön tesszük, mert ott messze jobban kijövünk a fizuból, és többszöröse marad még a bérleti díj kifizetése után is (kipróbáltuk, laktunk Ausztriában 2 évig). Persze, már hallom, hogy ott sincs kolbászból, de akkor is más életstílus, mások az arányok. Covid miatt jöttünk haza, (márciusban azért jobban pánikoltattak, mint kellett volna). De már nézegetjük a lehetőségeket, és megyünk újra. Szóval mi nem félünk ilyen szempontból a nyugdíjas évektől, nekünk most nyűg lenne a nyakunkon egy lakás a hiteleivel együtt.

Kedves ex 3-as 22-es

Én írtam a a 26 évvel ezelőtti dolgot. Hidd el nekem, hogy 1994-ben 7.2 milla nekem annyinak tűnt mint most neked 100 millió. Lehetetlennek, hogy felvegyem. Nem is vettem fel hitelnek! Hiba volt! Igen, 30 év kellett, hogy erre rájöjjek. Majd te is rájössz.

Utolsó, ha felvettél volna 7.2 milliót, akkor nem ugyanannyit kellett volna visszafizetned, hanem legalább a dupláját. Aki manapság vesz fel hitelt, kb. a 3-szorosát kell majd visszafizetnie (most számolta össze a szomszédom). 14.5 milliót le tudtál volna perkálni?

Másrészt most irreálisan magasak az árak a CSOK miatt, ha megszünik a CSOK és babaváró, akkor hirtelen óriási lesz az esés. Inkább akkor vegyél, ne most.

Kérdező!

Azért nagyon sokan örökölnek, azt nyilván kizárod lehetőségként, de az élet nem ennyire durva mindenkihez.

Másrészt aki nyugdíjas, nem feltétlenül Budapest legdrágább kerületében fog bérelni egy lakást, hanem nyugodtan elmehet vidékre, akár a keleti régióba is, ahol sokkal olcsóbbak az árak, egy nyugdíjasnak, ha már nem dolgozik, mindegy, hol él, bárhol ugyanazt a nyugdíjt kapja majd.

Az idősotthonokról sok mindent írtatok, csak azt felejtettétek el, hogy oda is kell egy beugró összeg, a legtöbbe pár millió.

Van ahova nem kelél beugró, de ott akkora a havi díj, hogy egy átlag nyugdíjból nem jön ki. A gyakorlatban sokszor az idős személy gyerekei pótolják ki a nyugdíj egy részét.

Aki ennyire nem gondol előre, az a gyerekeivel is kiszúr.

A saját lakás nem feltétlenül keleti butaság, az ingatlan még mindig a legjobb befektetés. Nem eladhatatlan tanyát kell venni, hanem olyant, ami forgalomképes.

Nem irigylem azokat, akiknek nincs szülői segítségük. Nekem még viszonylag kicsik a gyerekeim, de már most teszek félre pénzt, hogy majd el tudjanak indulni..

3,22 Nem értitek még mindig, még egyszer megpróbálom leírni:) Bár már kétszer leírtam úgyhogy nem tudom mi fog változni attól hogy harmadszorra is megteszem.

Nem az én igényeimet meg személyemet kell most minősíteni és a kérdés sem erről szólt, és nem is azért írtam amit írtam hogy megbántsak bárkit aki csepeli vagy társasházban lakik.

Pusztán annyit szerettem volna mondani hogy itt Magyarországon teljesen el van torzulva a pénznek az értéke és ahhoz képest amennyit keresünk, marhára rohadék drága minden. Erre hoztam példaként saját magamat, aki jól keres, és ennek ellenére egy csepeli lakásra tudná összespórolni a pénzt mondjuk 10 év alatt. Nem az a téma hogy miért nem szeretnék Csepelen lakni.

Tehát még egyszer, arra szerettem volna kilyukadni hogy mennyire durva hogy míg egy nyugati országban egy teljesen átlagos munkával is megvan az esélyed a normális életre (mondjuk bolti eladó), addig itthon vagy az van hogy vállalkozol, lopsz csalsz hazudsz, rommá dolgozod magad, beledöglesz és sok pénzed lesz, vagy simán mezei alkalmazottként éled az életedet ami meg arra elég hogy 30 évre eladósítsd magad, ha éppenséggel nem egy gyártelep melletti rohadozó panelben szeretnéd leélni az életedet. És erre mondom még azt is, hogy szemmel láthatóan az se mindig elég ha az ember rommá dolgozza magát, erre hoztam a saját példámat.

Ez az országnak volt kritika, nem másnak.

A 26 év meg a zuglói lakás...Szintén nem sikerült megérteni amit mondtam, arra próbáltam célozni hogy egyszer volt Budán kutyavásár és ami 2013-ban 15 millió volt az 2016-ban lehet hogy 30 millió, de ugyanaz a lakás 2020-ra NEM LETT 80 millió, és 2024-re NEM LESZ 160 millió. Magyarul egyszer volt egy hatalmas drágulás a piacon amikor valóban rövid idő alatt megtöbbszöröződött mindennek az értéke, de ez nem egy folyamat hanem ez egyszer volt és ennek vége. Tehát nem releváns se a kérdéshez, se ehhez a beszélgetéshez, se ahhoz amit én mondtam.

Az meg, hogy az ember "adja lejjebb az igényeit" nem éppen az a szellem amiben én az életemet élem, meg nektek se így kellene. Nem akarok olyanokkal dobálózni hogy "ezért tart itt ez az ország", de tény hogy a magyarokba genetikailag kódolva van hogy inkább megszokják a biztos szart, csak az tuti legyen, mint hogy bármi rizikót vállaljanak a jobbért cserébe. (Ez egyébként válasz arra is hogy nyugat vs Magyarország, bérlés vs vásárlás, csak zárójelben.) Úgyhogy nem, nem adom lejjebb az igényeimet, nem fogok valami szarhoz hozzászokni, ha itt nem megy amit szeretnék, majd megy máshol. Mert hogy nem velem van alapvetően a baj, hanem a körülményekkel, amiket az ország biztosít.

ÉS AKKOR UTOLJÁRA, nem azt mondom hogy JÁR nekem a 2. kerületi lakás hanem azt, hogy szerintem mindent megteszek amit egy 30 éves meg tud tenni, keresek amennyit lehet keresni, és ENNEK ELLENÉRE közel se vagyok ahhoz hogy biztosítsam magamnak ugyanazt az életszínvonalat amit a szüleim tudtak biztosítani nekem. Pedig ők se a Csányi Sándor és neje hanem két művész ember (táncos) akik még egy olyan országban nőttek fel ahol a becsületes munkának megvolt az eredménye, és a munkádért kapott pénznek volt értéke.

Na, nem magyarázom tovább, aki akarta az megértette.