Mással is van ilyen? Vagy csak engem "átkoztak" meg?

Problémám nagyon összetett, igyekszem a lehető legrövidebben leírni :)

20 éves lány leszek az idén, és egy baromi nagy szerencsétlenségnek érzem magam.

Kezdjük csak az apróságokkal, például ha bemegyek egy boltba, vagy megbotlok a küszöbbe, vagy neki megyek valakinek, vagy akármi, de valami mindig történik velem. Egy hónapja voltunk lagziba, ki volt aki majdnem elvágódott a kávéval a kezébe, mert a háta mögé került vmi? Hát természetesen én.

Aztán jön az, h engem nem ismer fel/meg senki.

Valakivel beszélgetek jókat, több órát, vagy megismerek valakit, előfordul hogy rá akadok iwiwen. Megörülök, bejelölöm, erre jön a levél hogy ki is vagyok én. Képem van fent, azt hiszem elég felismerhető vagyok.

Aztán a főiskola. Saját csoporttársaim nem ismernek fel, akikkel előtte tananyagról beszéltünk, vagy előadáson egymás mellett ültünk. Ilyenkor nem is köszönnek.

Nem vagyok bolond, reális embernek tartom magam, nincsenek megnyilvánulásaim, olyan vagyok mint bárki más.

A középiskola fekete báránya voltam világ életembe. Az elején mindenkivel beszélgettem, aztán fúrni kezdtek, mondván nem vagyok nekik szimpatikus. Esküszöm, soha senkit nem bántottam, és mindenkivel kedves voltam!!

Ha tesi órán kosárlabdáztunk, és a csapatkapitányok embereket választottak, mindig én voltam a "maradék", aki senkinek sem kellett.

Mikor főiskolára bekerültem, ki volt az akit megpróbáltak kicsinálni? Természetesen én. Mert nem iszom, nem bulizom, és mert nem bírom elviselni azt h engem figyelnek milyen ruhát viselek, vagy épp mennyibe kerülhetett a rajtam lévő felső. Egy illető mindenféle hazugságot kezdett rólam terjeszteni, persze akik nem ismertek engem, neki hittek.

Szerelmi életem kész katasztrófa, elég sok mindenkinek tetszem, de senki sem veszi a fáradtságot h megismerjen közelebbről, mindenkinek csak "arra" lennék jó, magukba bolondítanak, majd mikor rájönnek h nem vagyok könnyen kapható, akkor dobnak.

Szexuális életem is kész K.O, lehetetlen velem lefeküdni, mert nagyon stresszelek, emiatt nem mennek a dolgok odalent. Egyre zárkózottabb lettem, depresszióba estem.

Barátaim érdekbarátok, nem keresnek engem, csak hogyha szükség van valamire, vagy épp nincs kivel menni bulizni. Rengeteg bánat ért mostanába, senki sem kérdezte volna tőlem meg hogy hogy vagyok. Elmondásuk szerint mind szeret engem, csak épp "nincs rám idő".

17-18 évesen míg bulizni jártam, minden ismerősöm, szomszédtól kezdve csak kihasznált, mivel autóm van, szállítgassam őket, hisz úgy is arra megyek amerre ők, akkor miért ne. Párszor megtettem, majd leállítottam őket, természetesen én voltam a szemét.

Magamba forduló lettem, elvesztettem a maradék életkedvem is, nincs ami boldogítana. Gondolom ahogy elolvastatok azt gondoljátok oka van mindennek, pedig esküszöm nektek nincs, jó lelkű, barátkozósnak tartom magam, és nem értem mi a baj, mit tegyek, egyszerűen minden erőm elvesztettem már, és az emberek felé sem tudok nyitni. Más is van így, vagy csak engem átkoztak meg?:(