Mással is van ilyen? Vagy csak engem "átkoztak" meg?
Problémám nagyon összetett, igyekszem a lehető legrövidebben leírni :)
20 éves lány leszek az idén, és egy baromi nagy szerencsétlenségnek érzem magam.
Kezdjük csak az apróságokkal, például ha bemegyek egy boltba, vagy megbotlok a küszöbbe, vagy neki megyek valakinek, vagy akármi, de valami mindig történik velem. Egy hónapja voltunk lagziba, ki volt aki majdnem elvágódott a kávéval a kezébe, mert a háta mögé került vmi? Hát természetesen én.
Aztán jön az, h engem nem ismer fel/meg senki.
Valakivel beszélgetek jókat, több órát, vagy megismerek valakit, előfordul hogy rá akadok iwiwen. Megörülök, bejelölöm, erre jön a levél hogy ki is vagyok én. Képem van fent, azt hiszem elég felismerhető vagyok.
Aztán a főiskola. Saját csoporttársaim nem ismernek fel, akikkel előtte tananyagról beszéltünk, vagy előadáson egymás mellett ültünk. Ilyenkor nem is köszönnek.
Nem vagyok bolond, reális embernek tartom magam, nincsenek megnyilvánulásaim, olyan vagyok mint bárki más.
A középiskola fekete báránya voltam világ életembe. Az elején mindenkivel beszélgettem, aztán fúrni kezdtek, mondván nem vagyok nekik szimpatikus. Esküszöm, soha senkit nem bántottam, és mindenkivel kedves voltam!!
Ha tesi órán kosárlabdáztunk, és a csapatkapitányok embereket választottak, mindig én voltam a "maradék", aki senkinek sem kellett.
Mikor főiskolára bekerültem, ki volt az akit megpróbáltak kicsinálni? Természetesen én. Mert nem iszom, nem bulizom, és mert nem bírom elviselni azt h engem figyelnek milyen ruhát viselek, vagy épp mennyibe kerülhetett a rajtam lévő felső. Egy illető mindenféle hazugságot kezdett rólam terjeszteni, persze akik nem ismertek engem, neki hittek.
Szerelmi életem kész katasztrófa, elég sok mindenkinek tetszem, de senki sem veszi a fáradtságot h megismerjen közelebbről, mindenkinek csak "arra" lennék jó, magukba bolondítanak, majd mikor rájönnek h nem vagyok könnyen kapható, akkor dobnak.
Szexuális életem is kész K.O, lehetetlen velem lefeküdni, mert nagyon stresszelek, emiatt nem mennek a dolgok odalent. Egyre zárkózottabb lettem, depresszióba estem.
Barátaim érdekbarátok, nem keresnek engem, csak hogyha szükség van valamire, vagy épp nincs kivel menni bulizni. Rengeteg bánat ért mostanába, senki sem kérdezte volna tőlem meg hogy hogy vagyok. Elmondásuk szerint mind szeret engem, csak épp "nincs rám idő".
17-18 évesen míg bulizni jártam, minden ismerősöm, szomszédtól kezdve csak kihasznált, mivel autóm van, szállítgassam őket, hisz úgy is arra megyek amerre ők, akkor miért ne. Párszor megtettem, majd leállítottam őket, természetesen én voltam a szemét.
Magamba forduló lettem, elvesztettem a maradék életkedvem is, nincs ami boldogítana. Gondolom ahogy elolvastatok azt gondoljátok oka van mindennek, pedig esküszöm nektek nincs, jó lelkű, barátkozósnak tartom magam, és nem értem mi a baj, mit tegyek, egyszerűen minden erőm elvesztettem már, és az emberek felé sem tudok nyitni. Más is van így, vagy csak engem átkoztak meg?:(
a másik meg az, hogy állandóan csak a bolondokat vonzom be. Utamba kerül egy lány vagy fiú, aki szimpatikus, barátkozunk, majd kiderül hogy ugyanolyan rosszindulatú mint a többi, és folyton azt lesi mikor "bukom el".
Aztán a férfiak, vagy vén fószerek néznek ki maguknak, vagy nagyon-nagyon ronda (tudom relatív, de tényleg rondák!!) pasik. Vagy alkoholisták vagy hasonlók. Dolgozott nálunk egy festő, nem bírt lekattanni rólam, járkált a szobámba, meg jött udvarolni:S Én egyszerűen nem értem, fősulis vagyok, szépen, igényesen öltözök, művelt vagyok, sokat olvasok, akkor mégis miért nem hasonló érdeklődésű emberek akadnak az utamba?:S
válasza:Ez nem én vagyok? Merre laksz?
21/L
válasza:én még csak 13/l vagyok de egy rakás szar
olyan barátaim vannak akik ha nincs másik jo vagy te is
válasza:20/f: de legalább téged valami boldogít ... engem már semmi az a baj :S
13/L: te még nagyon nem vagy elkésve semmivel, gimibe, fősulin minden változhat, én meg egyre jobban aggódok, mert ilyenkor élnem kéne, vidámnak lenni, bulizni, ismerkedni, és olyan vagyok mint egy rakás sz*r, h egyszerűen senki sem keres, senki sem akar ismerkedni velem.
17:18 vagyok és engem is csak a sport boldogít jah meg a kutyáim
MOst esik szét épp a családom is csak zokogok egész nap itt a szobába
Nem tudom még hogy mi rossz jöhet.nincs senki akire támszakodhatnék nagyon egyedül érzem magam pedig még csak 13 vagyok most kezdődik az élet
köszönöm a válaszod. Próbálkozok én, de hogy mehetnék akárhova is, hogyha nincs kivel?:) egyedül kellemetlen, mert úgy is baj történik, és egyébként is lassan már ott tartok h ülök a lakásunkba, és van olyan hét h ki se mozdulok sehova, még a boltba sem. Nincs kedvem semmihez már. Depressziós lettem, pánik beteg, és nem hiszem el, hogy nincs az életembe egy, legalább egyetlen egy ember, akivel kölcsönösen jelentenénk egymásnak valamit.
Áltsuliba pl csak szánalomból barátkoztak velem, pusztán csak mert sajnáltak :S pedig nem adtam rá okot. És iszonyú, nézem ismerőseim iwiw képét, mind bulizik, ismerkedik, éli világát, és boldog, én meg ...
nekem is a cicáim vannak csak. bennük nem csalódok.
neked tényleg van még időd, nem kell aggódnod.
megérteném a helyzetem, hogyha vmi csúnya, buta, igénytelen stb lány lennék, de hogy ennyire ne legyen senkim ennyire unszimpi legyek mindenkinek ez már nagyon fájó... régen csak nevettem magamon és bíztam, biztos lesz jobb, de mára már elfáradtam lelkileg.
Egyik "barátnőm" múlthéten hívott bulizni, nem mentem vele, kiderült csak azért engem hívott mert épp nem volt más. Nagyon rosszul tud esni az ilyen dolog.
Vagy h megyek az utcán a vén emberek csorgatják a nyálukat utánam, de egy normális, kedves, kulturált fiu, meg rám sem nézne ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!