A férjem Norvégiába kapott álláslehetőséget. Vele menjek a gyerekekkel?

A pénz bizonyos értelemben indifferens ebben a helyzetben, mert ugyan abszolút több pénzetek lesz, sőt lehet tudtok félretenni, ami itthon, ha majd egyszer hazajöttök baromi sokat fog érni, de odakinn az ottani színvonalnak megfelelően nem lesztek túl jómódúak, de szerintem ez itthon is így volt. A gyerekeknek nagyon előnyös a helyzet, mert legalább még egy de inkább 2 nyelven fognak beszélni és megtanulják, hogy a világ sokkal nagyobb, mint itthonról látszik. Ezt az előnyt nem lehet másképp elérni.

A legfontosabb pedig szerintem az, hogy a család egyben marad, magyarul az egész erőfeszítés egybeköti a családot és jó közös életetek lesz, szemben azzal, ha itthon maradtok.

Egyszer éltek, nincs két próbálkozás, ezért ezt a vonalat erősen meg kell ragadni és közös kalandot kell belőle csinálni. A bürokrácia túlkapásai szerintem elég ritkák, így emiatt én nem aggódnék különösebben.

74!

Pedig nem működik az a család, ahol az egyik fél ultimátum elé állítja a másikat.

76!

Választás elé nem állít az ember senkit egy működőképes családban. Hiszen ha működőképes, akkor az eleve azt jelenti, megbeszélnek mindent és közösen találják ki a megoldást. Nem pedig azt, hogy Pisti közli, költöznek és ha nem tetszik, elvalnak. Normálisoknál ez úgy nézne ki, hogy Pisti közli, kapott egy ilyen ajánlatot, szeretne menni és a legjobb az lenne, ha menne az egész család. Miután minden háromnál több agysejtek rendelkező ember tudja, hogy külföldre költözni egyedül se egyszerű, gyerekkel, két gyerekkel pedig sokkal nehezebb, átgondolnak a lehetőségeket. Pl azzal kezdve, hogy Pisti kimegy, megnézi jó e a munka, hova tudnának költözni, milyen lehetőségek vannak a gyerekeknek, stb. Majd pár hónap múlva, iskolás gyerekekről szó lévén a nyári szünetben menne a család és együtt megpróbálnák, miylen így. Ilyen egy működőképes csalad

Azért kimenni egy idegen országba nem csak annyi h hude jó kaland, meg előny a gyerekeknek. Az max egy kéthetes nyaralás lenne

Én éltem külföldön, nagy hévvel hagytam el az országot... Hogy rajojjek hogy nem nekem való. Mert hiányzott a család, a barátok, az ismerős közeg, igen meg az idegesítő nénik a piacról ők is. És ezt kellett volna hogy kompenzálja a relatív jobb pénz. Hát nekem nem kompenzálta, idegennek éreztem magam, mert az is voltam.

Ja és nekem nem volt még családom, akiket szintúgy elszakitsak. És nem minden gyerek örül ám a nemzetközi életnek...

A kerdezonek épp úgy tűnik jobbá válik a helyzete a jövő tanevvel, amibe kapaszkodhatna. Ha elmennek akkor viszont tényleg total magára marad a két gyerekkel, ha az apa hozzáállása ilyen.

Én mindig a család együtt maradása mellett kampanyolok, de itt az apának kéne halasztania a terveit.

Utolsó!

Én gyerekként éltem külföldön 3 évet. Nemcsak hogy kinyílt előttem a világ, nem vagyok annyira földhöz ragadt,mint a kortársaim, akik lelki betegek lettek amikor a bedőlt svájci frankos hitel miatt költözniük kellett egy másik házba ugyanabban a városban! Ja és nem mellesleg anyanyelvi szinten megtanultunk angolul a testvéreimmel és a szüleim is megtanultak. Nekem volt egyedül honvágyam a 3 gyerek közül, de összeteszem a 2 kezem, hogy annó a szüleimmel kiköltöztünk. Itthon semmi esélyem nem lett volna anyanyelvi szinten megtanulni angolul. Az angolnak köszönhetően sokkal jobb munkahelyeket kapok, a szüleim szintén. Kint csak apukám munkahelyéből nagyon jó színvonalon éltünk, itthon meg albérletben 2 fizetésből nélkülözve.

A kérdező családja 3 eltartottal él 1 magyar!! fizetésből, képzelem milyen színvonalon...Ha csak 1 fikarcnyi esély van rá, hogy jobb anyagi színvonalon éljenek és az egészséges gyerek megtanuljon 2 nyelvet anyanyelvi szinten, akkor menni kell. Mert ez nem élet, hogy 1 autista gyerek miatt széthulljon a család és csóróskodjanak. Az autista gyereket be lehet adni bentlakásos otthonba, amíg kint előkészítenek mindent és megszokják a környezetet, aztán kivinni 1-2 év múlva. A norvég fizetésből meg telni fog a bentlakásos otthonra is. Lehet itt vagdalózni, hogy váljon el és társai, de munka nélkül, napi 3 db szabad órával és egy beteg gyerekkel mi vár rá itthon? Pénze nem lesz, munkája nem lesz, párja sosem lesz, mert ezekkel a feltételekkel semmilyen férfinak nem fog kelleni. Ha ennyire ragaszkodik a gyerekhez, akkor ez a jövő vár rá itthon.