A férjem Norvégiába kapott álláslehetőséget. Vele menjek a gyerekekkel?

Csábító az ottani életszínvonal, mondjuk a hazai lehetőségekhez képest...talán keveseknek nem lenne az.

Auti gyerekes családként aligha van egyszerű életetek Mo-on, lehet, hogy ebből vágyik kitörni ő is.

Az azonban aggasztó, hogy nem hajlandó több forrásból tájékozódni, ha egyszer felmerült egy ilyen aggály. Mindjárt látná, hogy nem hiszti meg habverés meg kifogás, hanem olyasmi, amit valóban mérlegelni kell.

Nem tudok egyetérteni azokkal, akik szerint ki kell próbálni, aztán legfeljebb visszajönni, ha nem jó... ha ott a lehetősége annak, hogy ha nincs szerencséjük és épp belefutnak egy túlbiztosító hajlamú pedagógusba, aki egy félreértett mondat miatt égnek álló hajjal küldi rájuk a gyámügyt _elveszik_ a család gyerekeit, majd évi pár órára láthatják őket onnantól... Akkor mit mondanak a kipróbálást javaslók: pont pechük volt? Abszurd, de több helyen olvashatók ilyenek a rendszerről. Ez nem egy vállalható kockázat, én is így érzem anyaként.

Az meg, hogy az autisták hogyan reagálnak bármiféle változásra, nagyon eltérhet. A napirendváltozás vagy bármi, ami a megszokott rutintól eltér, szélsőségesen kiboríthatja őket.

Idegen ország, környezet, éghajlat, nyelv, szokások, kultúra, intézmények, új szereplők.... döntse el mindenki maga, hogy mennyire kivitelezhető egy ilyen éles váltás az ő gyermeke számára komolyabb törés nélkül.

Az apát nagyon elvakítja a pénz, nekem sincsenek jó megérzéseim vele kapcsolatban (észbe kap, átgondolja, tovább keres, stb)

A férfiak a sérült gyerek elől is szeretnek menekülni...

Amúgy normális családban ezt nem egy ember dönti el, én se mennek külföldre csak a pénz miatt ... Pláne nem olyan messze ahol ennyire más és ezek szerint kicsit agresszív a kultúra. Nagyon sajnálom.

Próbálj a kapcsolatotokrol beszélni a ferjeddel mert szerintem ez nem (csak) a munkájáról szól... Hatha

Én mennék. Nem értem mi is a probléma.

Egyébként mejik részre, melyik városba?

Ilyen távolságban a távkapcsolat nem tartható, csak ha 1-3 évre megy ki, hogy megszedje magát, és hazahozza a pénzt. Különben válni érdemes.

Kutató fizikus ismerősöm több év után 2 okból hagyta ott a szerinte totál nyugis, totál jólét Norvégiát. Az egyik ok az volt, hogy a norvég iskolarendszer csillagászati - állami - összegből képez a magyar iskolánál hülyébb, magabiztos és kiegyensúlyozott, de agyhalottakat.

A neurotipikus gyereked 1, max 2 év alatt alkalmazkodna. Az autista az jó kérdés. Egy autistával még anyanyelven is művészet az élet, nemhogy külföldön. Biztosan jobb lehetőségekhez jutna kint HA(!) és amikor jogosult az ottani szolgáltatásokra, és a nyelvi akadályokat segítesz neki átugrani. Ez a szűk keresztmetszet, amit meg kell oldani. Szerintem ezt járd alaposan körül, és ez alapján érdemes dönteni.