Elfogadjam így az állást?
Fiatalok vagyunk, a vőlegényemmel júniusban készülünk összekötni az életünket. A leendő anyósommal és apósommal nagyon jó a viszonyom, az én családom is itt lakik a környéken. Eddig úgy volt, hogy az ország más pontjára kell költöznünk a megélhetésünk érdekében, de a héten kaptam egy nagyon jó lehetőséget, ami elgondolkoztatott. A párom is itt dolgozik, bár nem keresi agyon magát, így ő is hajlott afelé, hogy költözzünk.
Ha elfogadnám az állást, akkor gyakorlatilag a dupláját keresném annak, amit eddig és nőként dupláját keresném a párom fizetésének is, amit bár ő elfogadna, mégsem vagyok biztos a döntésben.
A legnagyobb probléma, hogy az állásajánlat apósomtól független, nem ő intézett be a céghez (eddig is ott dolgoztam, csak más területen, itt ismertem meg apósomat, majd később a fiát), de ha elfogadom az ajánlatot, akkor közvetlen felettese lennék. Az első reakcióm azonnal az volt, hogy nem. Nem akarom elrontani a viszonyunkat, sem összekeverni az "üzeletet" a magánélettel. Tisztelem a párom szüleit és nem valószínű, hogy képes lennék én irányítani egy ilyen helyzetben. Nem is akarom megtudni, hogy képes lennék-e rá, egyértelműen elzárkózok ettől.
A párom komolyan elgondolkodott azon, hogy maradjunk és az egész családja győzköd. Még ugratják is a leendő apósomat, hogy én leszek a "góré", de én ezt nem tudom ilyen könnyen, félvállról venni. Apósom évek óta azt mondogatja, hogy "na majd ha te leszel a főnököm" és tessék. Látszólag egyáltalán nem érinti meg a helyzet, csak nevet, ha szóba kerül. Félek a konfliktus helyzetektől egy ilyen kapcsolatban, így nem akarom vállalni. A szüleim is azon a véleményen vannak, hogy nem biztos, hogy jó lesz ez így.
Én bár nagyon szeretem a szüleinket, szívem szerint még mindig inkább mennék.
Ti hogy döntenétek?
válasza:Ha képesnek tartanám magam az állásra, elfogadnám azon nyomban. Ilyesmi nem aggasztana.
Akkor nem fogadnám el, ha ő szerezte volna az állást és alatta dolgoznék.
válasza:
válasza:Ha apóstól függetlenül kaptad az állást, akkor alkalmas vagy rá, és ezért. Fogadd el!
Neki is az a jó, ha a pároddal jól éltek, tehát jó a fiának is.
Az lenne gáz, ha ő szerzi neked állást, és van joga felhánytorgatni, hogy nélküle hol tartanál. Így semmi ilyentől nem kell tartani.
Közvetlen felettesként meg amúgy is célszerű mindenkivel jó emberi kapcsolatot kialakítani, tehát ha jól végzed a dolgod, akkor a beosztottjaid az utcán se köpnek le. :D
(Igyekeztem ironikus lenni, remélem lejött.) Ha a munkával kapcsolatban van gondotok, azt bent megbeszélitek, és nem viszitek haza.
Otthon pedig érezteted, hogy apósod a főnök.
Nem egyszerű, de nem megoldhatatlan, gondolom, mindketten értelmes, érett felnőttek vagytok. Ha nagyon nem megy, még mindig van az a lehetőség, hogy keresel másik állást. Egy-két év lehúzása után egy ilyen pozíció már az önéletrajzban is jól mutat.
válasza:Örülj neki, hogy van munkahelyed!
Ki a fenét érdekel, hogy többet keresel, mint a párod, vagy kinek leszel a felettese? A mai világban örül az ember, ha van munkája, pláne ha még hozzá jól is keres, nemhogy ilyenért utasítson vissza egy állást és költözzön az ország másik felébe. Ráadásul akkor a párodnak is fel kéne mondani a mostani munkahelyét.
Arra nem gondolsz, ha majd egyszer szeretnétek gyereket, akkor nagyon nem lesz mindegy, hogy hány év munkaviszony van mögötted, mennyit fogsz kapni, ha majd elmész szülni, illetve hogy a család, aki be tud segíteni a baba körül, azok ott lesznek helyben?
Az ilyen dolgokat egy normálisan működő kapcsolatban, normális emberek le tudnak rendezni harag és bonyodalom nélkül. Mert nem azt nézik, hogy mit dolgozol, mennyit keresel vagy kivel dolgozol, hanem hogy dolgozol és lehet építeni a közös jövőt anyagi szempontból is.
Én biztos, hogy elvállalnám!!!
Nem lesz próbaidő, mert évek óta a cégnél dolgozom. Gyakorlatilag előrelépek egyet azon a bizonyos szamárlétrán, csak pont azon a területen van üresedés, ahol apósom is dolgozik. Neki más a szakmája, meglehetősen kötetlenül dolgozik, viszont amíg én közvetlenül az ő főnöke leszek, az ő keze alá ugyanúgy tartozik még 10-15 ember, akik munkájáért közvetve én is felelek. Ha ő valamit nem jól ad ki a "brigádnak", avagy elrontanak valamit, azért nekem őt felelősségre kell vonnom. Műszaki pályáról van szó, elég komoly felelősséggel és ugyan képesnek érzem magamat a feladatra és szívesen is csinálnám, egyáltalán nem szimpatikus ez a felállás.
Szívesebben dolgoznék egyébként én a beosztottjaként, mint fordítva.
válasza: válasza:Valószínűleg azért félek ettől annyira, mert nem voltam még ilyen helyzetben és szerettem is volna különválasztani a magánéletemet a munkahelyemtől mindenképpen.
Úgy gondolom bizonyítottam már, hogy képes lennék erre a feladatra, de olyan emberrel nem biztos hogy tudok kellőképpen keménykezű lenni, akihez érzelmi szálak fűznek. Itt nem arra gondolok, hogy bunkózok mindenkivel, de amikor ezt a pályát választottam, akkor elfogadtam azt, hogy ebben a szakmában nem lehetek nő, ebben a szakmában ugyanúgy helyt kell állnom, mint egy nálam 40 évvel idősebb szakmabeli férfinak. Talán azért ijedtem meg annyira, mert a leendő apósommal szemben nem biztos, hogy tudok ugyanolyan "kemény" és következetes maradni, hiszen hozzá még is más szálak fűznek, mint bármelyik másik emberhez a cégnél. Azt sem akarom, hogy bárki is a szememre vesse, hogy vele máshogy viselkedek, mint a többiekkel.
Ahogy fiatal vagyok még az életben, úgy fiatal vagyok még a szakmában is, ilyen téren pedig még kicsit ott van a tojáshéj a fenekem. Értelmes felnőtteknek tartom magunkat, de ez nekem valahogy nagy falatnak tűnik.
Ha költöznénk az ország nyugati részére, ott a párom is kapásból a dupláját keresné a jelenlegi fizetésének szinte és én is majdnem megkeresnék a jelenlegi posztommal annyit, mint amennyit azzal kereshetek, ha elfogadom ezt a lehetőséget itt. A családunk nyilván hiányozna, de a boldogulásunk érdekében szükségszerűnek láttuk, hogy inkább most menjünk, mint később, már gyerekekkel. Úgy minden sokkal nehezebb.
Köszönöm az értelmes, segítő válaszokat, átgondolom és át is beszéljük még!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!