Anyósom egy lusta dög, mennyi az esélye annak, hogy a fia is ilyen lesz?

A neveléstől függ...

Az én anyósom is ilyen.fél évembe került miután összeköltöztünk a párommal,hogy leszoktassam arról,hogy ne dobálja szét a ruháit a szobában.másfél éve lakunk együtt de még nem mindenről sikerült teljesen leszoktatni.Szerintem ha megpróbálod majd ,neked is sikerülni fog.

Nem biztos, hogy olyan lesz. Abból veheted észre, hogy esetleg még esküvő előtt összeköltöztök. De előbb is meg lehet vele beszélni. Ha nem tudsz vele megbeszélni egy ilyen dolgot, mi lesz a házasság alatt a többi dologgal? Mindenre azt gondolod majd, hogy "nem akarom megbántani"? Pl. elszórja az összes pénzt, napról napra éltek, és jön egy év végi elszámoló számla iszonyú összeggel vagy megemelkedik a lakáshitel törlesztője, és te hagyod, hadd szórja tovább a pénzt, mert "nem akarod megbántani". Vagy nem hagyod, és elmérgesedik a kapcsolatotok, ott leszel x gyerekkel, ás ki akarsz lépni, de nem tudsz se anyagilag, se érzelmileg, sehogy sem. Vagy kilépsz, de több év szenvedés marad meg belőle. Mennyire jó ez? Ez alap dolog, ezt meg kell tudni beszélni, mert az őszinteség egy kapcsolat legalapvetőbb építőköve a bizalommal karöltve. Egyébként meg ha nem beszélsz vele kényes témákról, hogy akarod mélyen megismerni? Így rábíznád az életed, hogy nem is ismered a gondolkodásmódját egy ilyen fontos dologban? Azért fontos dolog (bár jelentéktelennek tűnik), mert ha majd 8 óra munk meg fél-1-2 óra utazás után a gyereket rendezed és még te is takarítasz meg főzöl, akkor nem hogy magadra nem lesz időd, hanem a szerelmeddel foglalkozni sem lesz időd, ellaposodik a kapcsolat, és iszonyatosan fogod érezni magad. (Tapasztalatból mondom, csak épp gyerekem nincs.) De ha nem is akarod megkérdezni (az nem jó, mert mi lesz később a problémákkal, amiket sehogy sem tudtok majd megbeszélni), szóval ha mégse akarod megkérdezni,l legalább teszteld le. Hívd el hozzád pár napra vagy egy hétre, aludjon is ott, és nézd meg, elmosogat-e maga után, elrakja-e a szennyest, letörli-e a lecsöppent koszt maga után, stb. Ha mondjuk 1 hét alatt semmit sem csinál, abból le lehet szűrni. Persze lehet, hogy csak promóciós időszak, de összeköltözés után nagyon hamar kiderül, milyen is ő, mert annyit színészkedni nem képes senki, csak nagyon extrém esetekben, de az ritka a férfiaknál szerintem. Egyébként elnézést kérek, nem oltani akarlak gyáltalán, távol álljon tőlem. Csak azért írtam így, hogy gondolj bele a dologba. Nekem van róla tapasztalatom, milyen ez. Az én párom családja egy mocsokban él és nem is merik a spórolást egy kicsit sem. Mikor elmentem hozzájuk, a bejárati ajtóban fél percig azon gondolkoztam, hogy menjek-e el innen a fenébe és soha ne beszéljek vele többet, de aztán rájöttem, hogy túlságosan szeretem ahhoz, és nem bírnám kiverni a fejemből. Így maradtam. 6 hónapig minden nap sikáltam a gimi mellett a lakásukat, de egyik szobát 3 nap alatt kitakarítottam, mentem a következőre, mire azzal végeztem, az elsőn meg se látszott, hogy csináltam ott valamit (kivéve, hogy fehérebb volt az, ami előtte fekete volt). Gondoltam, majd rászoktatom őket a spórolásra és a tisztaságra. Ez nem jött össze, de legalább a 3 száz ezer tartozásukat letudtuk annyi idő alatt, mert megmutattam nekik, hogy kell spórolni. Aztán azóta megint felhalmoztak egy csomót az évek alatt. A párom eleinte egy lusta élettárs volt. Hazajött munkából és bevágta magát a sz.gép vag a tv elé. Aztán 2-3 év alatt sikerült megváltoznia, ő akart megváltozni, mert látta, hogy boldogtalan voltam. Egyébként már az első hónapban látszott rajta a javulás, ezért maradtam vele. Csak lassan ment neki a dolog. Most biztos mindenki azt gondolja, hogy ráerőltettem, de nem. Ő megszokta, hogy nálunk tisztaság van, és már így érzi jól magát. És mivel mondtam neki, hogy én még fiatal vagyok ahhoz, hogy munka után mindent én csináljak, és egy perc szabadidőm ne legyen, és a kapcsolatunk is tönkremenjen attól, hogy nem lesz időnk egymásra, így nem megyek el dolgozni. Akkor jogos, hogy nekem kell csinálni mindent. Ez ösztönözte. Közben persze elmentem dolgozni, de nem minden hónapban volt munkám (leépítés volt, elküldtek stb.). De addig, amíg én csináltam mindent, szomorú életem volt azt leszámítva, hogy Ő nagyon rendes egyébként is, így ez kárpótolt.

Én vagyok, aki a hosszút írta (bocsi:D), csak annyit akartam még, hogy spórolni is megtanult ám.

Ha ő is ugyanott lakik mint az anyja, akkor ugyanolyan, mivel ő se rak rendet és ő sem csinál főtt kaját.

Költözz vele össze, én is csak ezt tudom javasolni,mert így látod,hogy milyen is ő igazából...minden szempontból ^^