Családi felháborodás van, mert a (mostoha)tesóm férjhez menne. Miért nem látják be, hogyha eddig nem szóltak, nem most kéne?

A vőlegénye most kérte meg a kezét, együtt laknak már 3 éve, 14 éves koruk óta együtt vannak. Én sem szívlelem túlságosan a srácot, de úgy vagyok vele, ha ők boldogok, hajrá.

Viszont a család legtöbb tagja ezzel nem ért egyet.

Az a fő gond, hogy a srácnak semmije sincsen. Se rendes családi háttér (apuka munkanélküli alkoholista, az anyja meg idős emberekhez jár segíteni), se egzisztencia/anyagi biztonság (a lakás, ahol laknak, azt a mostohatesóm kapta, jogsija és autója is csak neki van). Az a baj, hogy a párja egyáltalán nem motivált, pl. nincs jogosítványa, a diplomáját is csak azért vehette át most, mert nem kellett most a nyelvvizsga, de már előtte azon gondolkoztak, hogy hogy szerezzen papírt diszlexiáról... Szóval ő igazából beleházasodik a jóba. Én is látom ezeket, nekem sem szimpatikus, de úgy érzem, hogy semmi jogom ebbe beleszólni, megjegyzéseket tenni. Nevelőapám pedig velem kiabál, hogy beszéljek a lányával, csináljak valamit, hogy észhez térjen. Meg hogy oké hogy most két fizetésből milyen jól megélnek, de majd ha lesz 2-3 gyerekük, a pasi meg lelép, hogy fog megélni, stb.

Együtt vannak már 10+ éve, a párja azután kezdett el hozzánk jönni pl családi ebédre/vacsorára, karácsonyozni, miután összeköltöztek. Akkor is csak gyorsan belapátoltak mindent, aztán már mentek is. Nincs jó kapcsolata egyáltalán a mostohatestvéremnek az apjával.

Azt sem tartom velük szemben fairnek, hogy amikor itt vannak, akkor megy a műmosoly, jópofizás, aztán ahogy hazamennek, megy a körbetelefon mamáéknak, nagynénéméknek, mindenkinek, hogy úristen ez a srác mennyire tapló, meg hogy nem értik, mit eszik rajta a mostohatesóm. Eddig mindig a hátuk mögött lettek kibeszélve, az apja se mondott egy rossz szót sem a srácról, vagy hogy talán lehetne motiváltabb, stb. Most meg hirtelen szakítást követelne...