Elmennétek ilyen esetben a temetèsre?
Nagymamàm testvère pàr napja meghalt. Dèdnagymamàk 14 èvvel ezelőtt halt meg,amíg ő élt,mivel egy hàzban èltek,mindig vittünk mindkettőjüknek ètelt,sütemènyt,gyógyszereket. Ha kórhàzba kerültek, ami sokszor előfordult mivel nagybàtyàm paranoid skizofrén volt,dèdi meg idős,akkor is làtogattuk őket. Dèdi halála után,mivel nagybàtyàm a betegsége miatt agresszìv volt egész életèben (dédit is többször bàntalmazta aki ezt követően hónapokig nàlunk lakott) felfogadtunk mellè egy àpoló nőt aki 0-24 -ben gondozta nagybàtyàmat úgy,hogy ott is lakott. Majd előàlltak vele,hogy elveszi felesègül. Tisztàban voltunk azzal hogy ìgy a nőè lesz a hàza meg az öröksèg teljes egèszèben,de mivel nagybàtyàm kiszàmíthatatlan volt,ìgy a csalàd úgy volt vele hogy nem tudja felvàllalni a gondozàsàt, gondozza a nő.
Ez 13 ève volt,azóta egy darabig telefonon tartottuk a kapcsolatot de aztàn egyàltalán nem.
Ahogy megtudtam hogy kórhàzba kerult,èn minden nap mentem a nagybàtyàmhoz,egy hónapot fekudt bent,mire meghalt. A felesège az 1 hónap alatt 2 alkalommal volt bent nála làtogatóban,mivel kómàban volt,nem làtta èrtelmèt jonni.
Felhìvtuk hogy megkerdezzuk mikor lesz a temetes de kozolte hogy nincs temetès. Nem èrdekel senkit a hàza sem meg semmi,viszont ott szeretnènk lenni a temetèsen,amit sikerult megtudni,hogy mikor ès hol lesz.
Mit tennètek? Elmennètek ha az a kifejezett kèrèse a nőnek hogy ne?
válasza:Nem mennék el, mert abból csak balhé lesz.
Búcsúzzatok el tőle otthon, gyertyát gyújtva, emlékezve és menjetek másnap a temetőbe egy szál virággal.
Igen, én is kicsit így érzem, hogy erőszak, viszont azt is kis túlzásnak tartom hogy életében nem látogattuk, hiszen 30 éves korától 60 valahány éves koráig gyakorlatilag folyamatosan gondok voltak vele, és gondoskodtunk róla. Utána azt javasolták, mikor dédi meghalt, hogy zárt osztályra teszik, mert annyira megroggyant. Akkor abból még kihozták gyógyszerrel, hazavittük, és utána jött az ápolónős történet.
Tehát élete utolsó éveiben nem látogattuk, de én úgy érzem hogy mivel akkor gyerek voltam, nincsen ebben akkora felelősségem, mint mondjuk a szüleimnek, és nem kéne elvenni a búcsú lehetőségét, például tőlem. Minden nap ott voltam mellette, beszéltem hozzá az egy hónap alatt, átfordítottam az ágyban, bekentem a bőrét felfekvés ellenes krémmel, stb. Mindent amit engedtek csinálni a nővérek. Vittem be neki az ápolásához szükséges szereket. Tudom ez nem jelent sokat... De azt gondolom hogy annyira feljogosítana hogy ne utólag menjek oda a sírhoz titokban mint valami bűnös valaki, illetve hogy neki is joga lenne egy rendes temetéshez, nem pedig ahhoz hogy csak úgy elkaparják. Persze azzal is tisztában vagyok hogy semmi közöm hozzá, és nincsen jogom rendelkezni felette.
válasza: válasza: válasza:"neki is joga lenne egy rendes temetéshez, nem pedig ahhoz hogy csak úgy elkaparjá"
A temetés sosem a halottról szól, hanem a hozzátartozókról, hiszen a halottnak már teljesen mindegy, mi történik a földi maradványaival.
Rossz a lelkiismereted, mert korábban évekig nem látogattátok. Ezen a temetés sem fog ám változtatni!
Próbáld magadban azt tudatosítani, hogy megvolt az oka annak, hogy kerültétek. Ha életében kerültétek, a temetőben sincs értelme felkeresni a sírját, hiszen itt is igaz: neki már mindegy. Gyújts otthon érte egy gyertyát, és éld tovább az életed, mint eddig!
válasza: válasza: válasza:"
#5
Nyilván elkerülte a figyelmedet ez a mondat:
"...ott szeretnènk lenni a temetèsen,amit sikerult megtudni,hogy mikor ès hol lesz."" Nem kerülte el a figyelmemet. A kérdező nem tudhatja hogy lesz-e temetés. És mi az titkosítanak egy temetést? Esetleg zárt körű lesz. De titkosítani? Ugyan már...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!