Mit jelent vagy miért van, hogy nem érzem magam otthon/jól a családomban /családommal?

Szerintem az "elfogadni, ahogy vagy" az sok mindentől függ. Amit el kell fogadni erkölcsileg vitatható e vagy sem,(nyilván nem arról beszélek, hogy valaki milyen nemi, politikai, vallási identitásù) ,de ha a gyermekem alkoholizmusát kellene elfogadni, akkor a válasz ugyebár nem...először is mi az amit szeretnél velük elfogadtatni? Konkrét dolog, vagy általános jellemvonás (introvertált vagy, nem érdekelnek a családban "bevett " hagyományok..stb.

Kicsit kevés infót adtál meg, hány éves vagy és tulajdonképpen mi foglalkoztat ami miatt kétséges a megértésük? Van testvéred?

A legfontosabbat, hogy hány éves vagy, azt lehagytad.

Az 1-es nagyon jól leírta, példával is illusztrálva.

Kiskorú esetén a szülők dolga, sőt kötelessége a nevelésed, nem nőhetsz mint a dudva, csak nehogy rosszul érezd magad.

#4

Elmondtad anyádnak, hogy introvertált személyiség vagy és ezért az anyádtól-apádtól kapott gének a felelősek, hetedíziglen visszamenőleg és nem te választottad?

De miért kell, hogy elfogadjanak, vagy anyád elégedett legyen veled?

Idén nagykorú leszel, felnőtt ember.

Ha továbbtanulsz, próbálj meg koleszba menni, ha nem tanulsz tovább, akkor dolgozni fogsz és nem leszel 0-24-ben a szemük előtt.

Albérletről lebeszélnélek, mert pénznyelő. Ha dolgozol, adj haza annyit amennyi a rezsi rád eső része, a kaját vedd meg, vagy egy méltányos összeggel szállj be a közösbe és ezerrel spórolj, hogy összejöjjön az önerő legalább egy kis garzonra. Onnan aztán majd továbbléphetsz az idő múlásával.