Csak az lehet jó ember, aki házasságot, gyereket akar?

Azt vettem észre, hogy a házas, gyerekes emberek többsége (tehát nem általánosítok) tűzzel-vassal üldözi azokat, akik nem vágynak sem házasságra, sem gyerekre. Gúnyolják, köpködik őket, biztosra veszik, hogy az élettársi kapcsolataik tönkre fognak menni, mert nem házasodnak össze és így tovább. Hogy egydül fognak meghalni, mert nem lesz aki rájuk nyissa az ajtót, holott az emberi kapcsolatok száma független kell, hogy legyen a fentiektől. Sokan vannak, akikre a saját gyerekeik rá sem néznek, vagy sokan vannak, akik majd megölik egymást, mert nem tudnak 5 percnél tovább egy légtérben megmaradni, mégsem válnak el, és persze rengetegen vannak, akik boldogok a házasságukban, boldogok a gyerekeik mellett...stb. De nem mindenkinek ugyanaz a célja. Nem mindenki ugyanabban teljesedik ki. A nem házasságban élők, a gyermektelenek miért tudják tiszteletben tartani azokat, akik házasságban élnek és gyerekeik vannak? Visszafele ez miért nem működik? Miért köpködik azokat, akik nem vágynak erre? Milyen alapon hiszik magukat többnek egyes emberek ez miatt?