Csak az lehet jó ember, aki házasságot, gyereket akar?

"Csak az lehet jó ember, aki házasságot, gyereket akar?"

Nem.

"a házas, gyerekes emberek többsége (tehát nem általánosítok) tűzzel-vassal üldözi azokat, akik nem vágynak sem házasságra, sem gyerekre. Gúnyolják, köpködik őket"

Sok nehézséggel jár a családos élet, és ha már van gyerek, akkor az - főleg ha még kicsi - 100,0%-ig kitölti a szülők gondolkodásának tartalmát. Nem igazán arról van szó, hogy lenéznek vagy gúnyolnak, hanem az, hogy akinek kis gyereke van, annak az egyetlen megvitatásra és foglalkozásra érdemes téma a világon a gyerek. Ha olyan valakivel találkozik, akinek nem, azt ő nem érti és kissé idegesíti, kb. ahogy téged idegesítene, ha valaki olyan szakmai vagy hobbytémával traktálna, ami téged egyáltalán nem érdekel. Kisgyerekes szülőnek lenni tudatállapot.

"De nem mindenkinek ugyanaz a célja."

Nem, de akinek X a célja, az mindig könnyebben megérti magát azokkal, akiknek X a célja, és mindig idegenkedni fog azoktól, akiknek Y a célja. Az okos ember ezt tudomásul veszi, hogy a célok különbözhetnek, a buta ember pedig moralizál (akinek nem X, hanem Y a célja, az "lusta", "léha", "nem tisztességes", "furcsa" stb.)

"A nem házasságban élők, a gyermektelenek miért tudják tiszteletben tartani azokat, akik házasságban élnek és gyerekeik vannak?"

Mert ők a kisebbség, és ezért érzik, hogy meg kell húzniuk magukat. A családosok/gyerekesek vannak számbeli fölényben és könnyen leugatnák őket, mert az ő oldalukon áll a társadalom értékrendje. Hiszen államérdek, hogy egy országban gyerekek szülessenek. Ez csak természetes.

"Milyen alapon hiszik magukat többnek egyes emberek ez miatt?"

Mert az elvárt norma az, hogy az ember az állam és a tulajdonosok számára hasznos honpolgár legyen. Ez úgy lehetséges, ha élete céljának a családot és a munkát tekinti. Aki nem így gondolja, az eltér a normától, vagyis deviáns. Mármost a normálisak a deviánsokkal szemben minden helyen és korban fölényben érezték magukat, mert az ő oldalukon nagyobb erők állnak.

Az együttélők meg folyamatosan azt hangoztatják, hogy a házasságok fele válással végződik (és az együttéléseké?). Az is roppant idegesítő.

Egyszer hallottam egy nagyon frappáns mondatot: A házasság ma a legnagyobb ajándék, amit két ember egymásnak adhat, mert az elköteleződést, a másik iránti felelősséget jelenti.

És szerintem igaza van. Akik csak együtt élnek, azokból pont a bátorság és a végleges elköteleződés hiányzik. Ennyit tesz az a papír. Minden másban ugyanolyan.

Mindennapok és az elválás terén is.

Ja, és még valami.

Azok lehetnek a gyerekvállalás "elleni" indokok, hogy fiatal vagyok még, utazgatni szeretnék, jó a párommal még ketteseben...

De már maga a kérdésfeltevés is körmönfont, nem arról van szó, hogy akik MÉG nem akarnak gyereket, hanem fekete -fehér, akarod-nem akarod: magyarán szólva gyermekkel rendelkezők vs. gyermektelenek.

Én azokat sosem néztem le, akik azt vallják, hogy éljük ki magunkat, utazgassunk, legyen egy megfelelő lelki háttér hozzá, akkor jöhet a baba....Ez nem elítélendő.

Én azokat nézem le, rossz szó rá, inkább a butaság miatt neheztelek rájuk, amikor kijelentik, hogy NEM! gyereket semmiféleképp! Köszönjük! Itt a vita vége.

És indokok: mi a garancia, hogy a gyerek rádnéz felnőtt korában?, meghízol terhesség alatt, elveszi a gyerek az életedet....és sorolhatnám.

A házasságot is megemlítve (bár nincs rajta sok írnivaló)

Nekem nem gond, ha két ember papír nélkül is boldog. Erre bármilyen indok lehet, a házasság felelősség, de jóval kisebb, mint a gyerekvállalás.

75-ös!

maradi nyárspolgárként bizonyára elfelejted, hogy nem a papír miatt szeretik egymást a párok! és különben is: ma már minden 2ik kapcsolat szakítással végződik és csak a sokadik alkalommal lesz tartós! és még akkor sem biztos az örökké! Mondok egy példát: attól, hogy van diplomád még nem biztos, hogy okosabb is lettél!

Házasság:

Egy fogadalom "míg a halál el nem választ" hazudjuk a másiknak és magunknak, mert akkor így gondoljuk őszintén. Aztán persze lehet hogy pár év mulva csúnyán összeveszünk és elválunk, de azt nem tudhatjuk előre, és naívan bízunk benne, hogy nem így lesz :)

Gyerek:

A nők félnek hogy kifutnak az időből, ezért agymosást végeznek a pasin, aki végül elhiszi, hogy neki is kell. Aztán ha megvan, akkor már minden a gyerek körül forog. Anyuka gügyög és már csak olyanokkal akar barátkozni, akikkel jól meg tud beszélni mindent a gyerekekről, és mégjobb ha együtt játszanak majd a gyerekeik.

Ha neked nem kell gyerek, akkor te kiesel ebből a körből. Nem értik hogy neked mért nem, mert biztos utálod a gyerekeket, tehát akkor az ő gyerekét is. Itt pedig már vége mindennek :)

De mondjuk ha átmész meglátogatni a kicsi gyereket és elmondod milyen édes cukorfalat, akkor szerintem nincs ilyen gond :)

Most mondok mást:

Egy állatbarát előtt üss meg egy kutyát.

Egy természetvédő előtt dobj el szemetet.

Egy tisztaságmániást hívj meg, legyen otthon kosz, és mondd, hogy eszedbe sincs takarítani, mert neked ez így tetszik :)

Nah, ők is egyből utálkoznának :)

Megmondom őszintén, hogy tökéletes nem lehetsz soha. Valaki mindig lesz, aki nem fog kedvelni, mert hát olyan ember nincs a földön, akit mindenki szeret. Te sem szerethetsz mindenkit. Biztos van aki szívesen barátkozna veled, de tojsz a fejére nagy ívben, mert nem szimpi, vagy éppen unalmas neked, pedig ő lehet hogy még nyomul is, hogy vedd már észre. Kitudja. Ettől még lehet jó ember ő is, meg te is. Ez nem ettől függ.

nem vagyok maradi nyárspolgár. Az, aki csak együtt él, az CSAK szereti a másikat. Ez jó. Ez szuper. De nincs benne elköteleződés... magam előtt, a párom előtt, a rokonok és barátok előtt. Ha jön 1 hét múlva egy másik, aki jobban tetszik és amúgy gondok vannak a régivel akkor lecserélem. Hisz soha nem ígértem neki és másoknak vele kapcsolatban semmit. Ez a tapasztalat.

IGEN, a házasságokban előfordul, hogy megcsalják egymást hogy zátonyra fut. ÉS? AZ EGYÜTTÉLÉSNÉL NEM? Ne légy már ennyire szűkagyú. Te is csak a statisztikát fújod, de gondolkozni már necces.

amúgy szerintem mrá az is tiszteletreméltó a mai világban, ha két ember képes kinyilvánítani az elköteleződést manapság, és hgoy akkor abban a pillanatban komolyan gondolják. Sok férfi van (talán kevesebb nő), aki SOHA nem jut el erre az érzelmi szintre, vagy nem találja meg ehhez a párját.

ÖSSZEFOGLALVA: a házasság pont azzal az elhatározással több, mint az együttélés, hogy a két fél KOMOLYAN elhatározza, hogy csak egymással és örökké. A szeretet mindkét formánál lehet azonos intenzitású.