Köthet-e jól működő házasságot egy hívő (vallását gyakorló), és egy nem hívő vagy vallását nem gyakorló ember?

Szerintem idővel vagy az egyik hasonul a másikhoz, vagy a másik az egyikhez, de ugyanolyanok nem maradnátok, mint most. Tehát vagy ő térne hívő útra, ha te vagy az erősebb jellem és meg tudod nyerni Isten számára a párodat, vagy te fogsz elidegenedni a vallásodtól. Én csak ilyenekről hallottam és ilyeneket láttam a környezetemben. A harmadik változat szerint pedig egy idő után elválnak útjaik, ha mindketten ragaszkodnak a világnézetükhöz.

A Biblia is azt mondja, ne köss egy járomba szamarat és lovat (vagy valami ilyesmit :-)), illetve az Újszövetségben meg azt olvassuk, mi dolga a hívőnek a hitetlennel?

Úgyhogy én a helyedben, ha te vagy a hívő, addig próbálnám meg kideríteni, hogy van-e remény a hívővé válására, amíg még nincs köztetek szövetség, mert később rosszabb lesz csalódni, vagy legalábbis kétségek közt hányódni, hogy elfogadja-e majd valaha a hitedet.

Más lenne a helyzet, ha mindketten hitetlenek, közben az egyik hívővé válik, akkor persze nem kell elválni, Pál is ezt mondja, viszont ha a hitetlen mindenképpen el akar válni, akkor nem kell visszatartani. De küzdeni kell a házasság megmentéséért.

12A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. 13S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét. 14Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje.

1Kor, 12-14

Egy gyakorlati példát irok le. Egy - vallását gyakorló ismerősöm férje nem hivő.A férj egyébként orvos és - azt az iratlan szabályt figyelmen kivül hagyva"házinyúlra nem lövünk" gyermeket nemzett asszisztensnőjének. Együtt maradtak ugyan de az egyik lánya (két lányuk van) már nem áll szóba édesapjával.

A politikai/vallási nézet különbségek tolerálásához nagyon nagy nagyvonalúság szükséges. Ha ez meg van, akkor igen.

Egyébként nem. De szerintem, annak aki komolyan veszi a vallását, meg annak, aki egyáltalán nem hisz, még talán kissé problémásabb is a dolog, mint két szemben álló párt híveinek.

11:56

"bocs, hogy ide, de én arra lennék kíváncsi, hogy ha hiszek Istenben, de nem járok templomba, mert az egyházzal sok dologban nem értek egyet, akkor én hívőnek számítok?"

Nem számítasz hiszen a hívőknek is szüksége van közösségre.

Már bocs, de miért hiszitek azt, hogy a kérdező épp a vallásos fél?

Mellesleg működhet, ha a vallását gyakorló fél nem elvakult és nem akarja mindenáron megtéríteni a másikat vagy rákényszeríteni a vallásgyakorlást a másikra. Ugyanez igaz a vallást nem gyakorlóra is. Magyarul a két fél fogadja el egymást olyannak, amilyenek és pl ha a vallásos fél templomba indul, a másik fél ne bántsa érte, de a vallásos se akarja elérni mindenáron, hogy a párja tartson vele a templomba. Egyszerűen a vallást a házasságon kívül kell gyakorolniuk és nem szabad belevinniük a kapcsolatba. De amint ezt az egyik fél megszegi, sorozatos veszekedés lesz a vége, annak pedig vagy válás, vagy valamelyik fél látszólagos megadása, csak ugye a kényszerített vallásosság inkább nyűg és fájdalom, ahogy a kikényszerített ateizmus is, és attól, hogy mutatja valaki, még a gondokkodása és az érzései belül nem változnak, tehát hazugsággá válik a kapcsolat...

Korábban ritkán merült fel ez a kérdés, mert válás szinte soha nem fordult elo~ a keresztények között és a nem hívo~k között is szokatlan esemény volt. Ma viszont a válás valós problémává vált az evangéliumi keresztények körében. A hu^tlenség már koránt sem ritka még az egyházi fo~emberek között sem. Szinte hetente lehet hallani valamilyen “pásztor-afférról” és annak az illeto~ pásztor gyülekezetére gyakorolt végzetes hatásáról. Ilyen példák mellett szabályszeru^, hogy a gyülekezeti tagok körében is magasabb a félrelépések száma. A keresztény otthon stabilitásának ebbo~l fakadó hanyatlása ma minden bizonnyal egy a sok egyre inkább riasztó jel közül.

Korábban a kérdés bibliai úton való megválaszolása inkább csak tudományos kísérletnek számított, valószínu^leg azért, mert a válás annyira idegen volt a választ kereso~kto~l. Manapság viszont, amikor a válás tragédiája már nemcsak a gyülekezeten, hanem a közeli barátokon és a rokonokon keresztül is beférko~zik minden keresztény életébe, nagyon fontos, hogy a kérdés megválaszolásához ne csak a Bibliát használjuk fel, hanem együttérzéssel közelítsük meg a témát.

Elo~ször is a házasság Isten szemében egy élethosszig tartó elkötelezettség, se több se kevesebb. Noha néhány esetben az ótestamentum engedélyezte a válást, Krisztus világossá tette számunkra, hogy Isten elképzelése más. Egyszer feltettek neki egy kérdést "o~ így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremto~ kezdetto~l fogva férfivá és no~vé teremtette o~ket? Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." (Máté 19,4-6).

Ez nagyon egyenes válasznak tu^nik, és mégis Jézus a következo~ nyilvánvaló kivétellel zárta feleletét: "Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtöro~… és aki elbocsátottat asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el." (Máté 19,9; Máté 5,31-32).

A fentiekbo~l az tu^nik ki, hogy a házastárs házasságon kívüli kapcsolatának felfedezése kello~ alapot nyújt a váláshoz. Valóban, Isten nagyon sokra tartja a hu^séget - mind a menyasszony, mind a vo~legény részéro~l - mint a boldog és hosszan tartó házasság alapját. A paráználkodás az ó- és az újtestamentumban is elítélendo~ bu^n.

Manapság viszont, a szexuális szabadosság korában, a fentiek eléggé su^ru^n szolgáltatnak alapot a válásra a keresztények között. A válás azonban igenis szembehelyezkedik az Isten által kijelentett “egy test” alapelvvel, amely az igazi házasságot jellemzi. "Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna no~vel egyesül, egy testté lesz vele? Mert - amint az írás mondja - "lesznek ketten egy testté."… Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bu^n, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik." (1Kor 6,16.18) A fenti idézet azt sugallja, hogy egy házasságon kívüli szexuális életet élo~ no~ Isten szemében prostituálttá válik attól függetlenül, hogy testét pénzért vagy más, számára elo~nyo~snek tu^no~, indokért adja másnak.

Másrészt viszont fontos megjegyeznünk, hogy Jézus egy másik alkalommal nem tartotta a paráznaságot válóoknak. "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtöro~, és aki férjéto~l elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtöro~." (Lukács 16,18) Ha esetleg bárkinek kétsége lenne, a fentiek a feleségekre is érvényesek. "és ha az asszony bocsátja el a férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el." (Márk 10,12).

Mivel az úr nem mond ellent önmagának, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy míg lehetnek helyzetek, melyekben a házasságon kívüli szex következménye inkább a válás kell legyen, semmint a fájdalmas együttélés folytatása, általában azonban jobb megbocsátani a korábbi félrelépést (persze ha az megbánással és a jelenben hu^séggel párosul), ahelyett, hogy felbontsuk az egyébként jónak ígérkezo~ házasságot.

Krisztus azonban mindkét esetben figyelmeztetett, hogy a válás utáni újraházasodás házasságtöréssel egyenlo~, mely bu^nt Isten hetedik parancsolata egyértelmu^en megtiltja. Ezért mind a válás, mind pedig az újraházasodás nagyon komoly lépés, amely a házasság állandó egységének és hu^ségének isteni alapelvét sérti.

De ez még nem minden. "Irgalmas és kegyelmes az úr, türelme hosszú, szeretete nagy… Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk." (Zsolt 103,8.14) "Ha megvalljuk bu^neinket, hu^ és igaz o~: megbocsátja bu^neinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1János 1,9). Ez az ígéret a keresztények számára a házasságtörés bu^nét is magában foglalja, ha a bu^nt o~szinte megbánás követi. Az úr világossá tette eme szándékát, amikor a házasságtöro~ asszony felett ítélkezett (János 8,4). Emlékeztette az asszony vádlóit, hogy o~k is vétkesek és nincs joguk, hogy a no~ felett ítélkezzenek. Ezután ezt mondta az asszonynak: "én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János 8,11).

Jézus egyáltalán nem ítélte el az asszony bu^nét, hanem megbocsátott neki, amikor az o~szinte megbánást mutatott és a bu^n további elkerüléséro~l tett tanúbizonyságot. Ilyen feltételek mellett hívei helyesen tennék, ha követnék Jézus példáját. Ebben a konkrét esetben ugyanis Jézus nem támasztott további követelményt a no~ elé, szabadon dönthetett arról, hogy visszatér-e férjéhez, ha az o~t visszafogadja vagy máshoz megy feleségül, ha már eleve elvált.

Van még egy másik fontos bibliai tényezo~, amit figyelembe kell vennünk a válás és újraházasodás kérdésében. Egy kereszténynek soha sem lenne szabad egy nem kereszténnyel házasságra lépnie, mivel ez késo~bb szinte elkerülhetetlenül komoly súrlódásokhoz vezet, kivéve ha Isten kegyelmébo~l a hitetlen házastárs Krisztus követo~jévé válik. "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában." (2Kor 6,14).

Mégis sok keresztény ragaszkodik, hogy pont a fent vázolt utat kövesse. és azután? Az is elo~fordulhat, hogy valaki házasságban élve megtér, a házastársa pedig nem. Mindkét esetben ott van az aránytalanul nehéz teher, és a keresztény házastárs esetleg vágyhat arra, hogy etto~l a teherto~l megszabaduljon. Erre az esetre Pál apostol így rendelkezik: "Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el. és ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét." (1Kor 7,12-13) A következo~ vers világossá teszi, hogy ez különösen fontos a gyermekek érdekében, akiket a válás a leginkább megvisel.

Tegyük fel azonban, hogy a nem keresztény házastárs ragaszkodik a váláshoz. "Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve ahívo~ férj, vagy a hívo~ feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk." (1Kor 7,15).

Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a keresztény házastárs a válást követo~en szabadon újraházasodhat. So~t mi több, ha a válásból gyermekek is maradnak, akkor az o~ érdekükben jobb az újraházasodás - feltéve ha sikerül gondviselo~ keresztény társat találni. A gyermekeknek ugyanis szükségük van mind apai, mind anyai szeretetre és tanácsra, feltéve persze, hogy a mostohaszülo~ “az úrban” van (1Kor 7,39) és fel kívánja vállalni ezt a felelo~sséget.

Kicsit továbbgondolva ezek az alapelvek olyan helyzetekre is érvényesek lehetnek, melyekre a Szentírás nem ad egyértelmu^ útmutatást. Amint azt már a korábbiakban is megjegyeztük, Isten képes és hajlandó, hogy minden bu^nünket megbocsássa, még azt is, ha a válás triviális okok miatt történik. Békességre és nem pedig jogi kötöttségre szólít minket. Isten képes rá, hogy tekintet nélkül a felek elo~életére, jó házasságot és boldog otthont teremtsen. Ennek elo~feltétele azonban az igaz megbánás, a megfelelo~ helyreállás, és o~szinte hit és vágy az úr szolgálatára.

Ezek azonban mind csak kompromisszumos megoldások. Azon fiatalok számára, akik még nem követtek el ilyesfajta hibákat, sokkal jobb, ha az Isten által nekik elrendelt ideális házasságot keresik. Egy ilyen házasság ízelíto~ a mennyországból, mivel a mennyei vo~legényt és az o~ tiszta menyasszonyát jelképezi (Efézus 5,22-33).