Otthonülős család, szerintetek mennyire gáz ez?

"Sajnálom, pedig nagyon fel tud tölzeni, ha kimozdultok."

Az ugye megvan, hogy nem mindenki egyforma? Én pl agyf_szt is kapnék, ha folyton menni kéne valahova, meg csinálni valamit. Rengeteg helyre elvittek a szüleim gyerekként, túrázni, kirándulni, állatkertbe, vagy csak várost nézni, itthon és külföldön is. De ez mondjuk 2-3 havonta 1-1 hétvége. Sok mindent láttam, tapasztaltam, megismertem, de volt időm a saját dolgaimra is.

Visszagondolva nagyon örülök, hogy nem rángattak minden héten céltalan "kirándulásokra", csak mert az nekem majd hú de jó lesz, vagy mert másképp mit gondolna a szomszéd Mari néni.

Édesanyámék mindig szerveztek programot, szinte minden hétvégén mentünk valahova kirándulni, nyaralni egyszer-kétszer mentünk évente. Sokszor már túlságosan erőltetett is volt. Sok helyet láttam, jó volt, de már kezdem unni, nem akarok mindig csak a szüleimmel lógni. Akkor már inkább maradok otthon. Kb 2-3 éve egyre kevesebb kedvem van az ilyen "nyaralásokra", "kirándulásokra".

20F

Ez is olyan dolog, hogy mindenkinek ismernie kellene önmagát és a gyerekét, a maga és a gyereke igényeit.

Ehhez persze kell az, hogy kipróbáljanak dolgokat, hogy egyáltalán szeretik-e vagy sem. Persze ha ki sem próbálják, akkor soha nem lesz előrelépés.

Kicsit olyan ez, hogy mindenkinek meg kell teremteni az aktuális igényeit, ami még változik is. Ha otthon akar lenni, akkor csak finoman vinni ide-oda, cserébe megteremteni a "maga" környezetét, szobáját, kiskertet stb.

Mi a testvéremmel introvertáltak vagyunk.

Amikor olyan 18 évesek voltunk,akkor is el kellett menni a kötelező családi nyaralásra,rosszul voltunk tőle.

Szerintem ennek úgy kellene működnie,hogy első körben magához hasonló párt választ az ember.

A gyerekek meg ugye lutri milyenek lesznek,de szerintem nem szabadna semmit erőltetni.

Aki akar menjen,nem muszáj csak a családdal kimozdulni,legyenek a férjnek,feleségnek is saját barátai,akikkel elmehet,ha akar.

Amúgy felnőttként azt látom, hogy az ember valamennyire alakul magától.

Régen sokat olvastam, bent voltam, LEGO, könyvek, játékok. Később gépeztem, a társasági köröm is ilyen volt. Mellette megvoltak a kint dumálgatások meg filozofálás az élet nagy dolgairól. A tipikus "kiközösítettek" életét éltem tulajdonképpen.

Viszont mindig egyre jobban éreztem, hogy menni akarok, nem akarok bent lenni. Az egész napos gépezések, filmezések is csak gondolat elterelők voltak.

25+ évesen jöttem rá, mennyire szeretek utazni, járni az erdőket. Elkezdtem túrázni, teljesítménytúrázni és azóta meg otthon nem bírok lenni.

Kérdező!

Menj magad, semmi szégyen nincs benne ha egyedül mész.

A következő héten tervezd el hova mész, mond el a családnak, hogy családom, tudom,hogy ti itthon szerettek lenni,látom hogy jól is érzitek magatokat, én viszont szeretnék elmenni pl állatkertbe, sétálni pihenni.Jövőhéten én elmegyek,xy helyre, aki akar az jön vele ,aki maradni akar az itthon marad.

Ennyi,és elmész, és kikapcsolódsz, fotózol,jól érzed magad.Otthon meg elmeséled.Ha szerencséd van legközelebb mennek veled.

Ha nem mennek akkor csatlakozz kiránduló facebook csoportokhoz, lehetnek új barátaid.

Tudom,hogy a gyerekeknek akarod megmutatni a világot, de az a legcélravezetőbb ha ők akarnak veled menni, különben csak nyűglődés van végig.