Nem jogilag, erkölcsileg mi a véleményetek?

Ha azért mennél vissza, mert abban a házban tervezted kergetni az unokát és odamérni őt a gyereked magasságához, amit az ajtófélfára rajzoltatok vagy hasonló szentimentális dolgok, akkor csak ezért ne tedd.

A volt férjednek roppant kényelmes és ingyenes házvezetőnő lennél. A gyerekeid nem látják be, hogy ti már sosem lesztek ugyanolyan boldog család, az a hajó elment. A volt férjed megalázott, kidobott és a rüfkéje lakásába kényszerített. Te ezután még jobban megaláznád magad azzal, ha engedsz a zsarolásnak és visszamész. Eddig erős voltál, új életet kezdtél, beilleszkedtél. A panel egyedül kényelmes, jól érzed magad, akkor mi a francért kéne újra egy faxkalappal együttélned? A gyerekeid álomképének nincs alapja, a volt férjed elvárásának nincs erkölcsi alapja, a rüfke elvárásának nincs erkölcsi és jogi alapja.

Innentől mindenki kapja be és maradj nyugton a saját béke szigeteden, tőlük függetlenül élve az életed.

Nem értem a lepontozást. Azért mert megkérdőjeleztem a kérdés igazságtartalmát? Most komolyan, szerintetek létezik ilyen balek?

Vagy ha igaz, akkor meg olvassátok a válaszait, amikből kiderül hogy tényleg menthetetlen. Vissza fog menni cselédnek mert a kisunokája meg ez meg az, blabla.

""Anyagilag én jöttem ki jobban a cserével.

Most ezt is szememre vetik"

Meg azzal is te "jöttél ki jobban", hogy szétverték a házasságodat?!

Amúgy a gyerekeidnek SEMMI KÖZÜK A MAGÁNÉLETEDHEZ!

Hogy jönnek ahhoz, hogy beleavatkoznak, és vissza akarnak toloncolni

a tróger apjukhoz?!

NEM TŰRNÉM, HOGY EGYÁLTALÁN SZÓBA MERJÉK HOZNI.

Vegyék meg ők a nőtől a házrészt és legyenek az apjukkal

együtt tulajdonostársak ők.

75-ös.

Sajnos létezik!

Még ennél balekebb is létezik.

90 előtt volt.

Egy elvált nő 2 szobás tanácsi lakásban lakott.

Megismerkedett egy mérnökkel, aki még az anyjánál lakott,

vidéken. Hívta, hogy a pasas költözzön hozzá. Bejelentette

a lakásába. Az akkor jogilag azt jelentette, hogy önkényesen

nem rakhatta ki. Össze is házasodtak. Aztán megromlott

a kapcsolat. A pasas addig "fúrta-faragta, csűrte" míg a nőt kitúrta

a lakásból, és kénytelen volt albérletbe költözni.

Slusz poén, hogy a pasasnak még vidékről volt egy régi szeretője,

akivel felmelegítette a kapcsolatát, aztán szépen összeköltözött vele.

Aztán olyan is volt, hogy a házaspár közösen vett lakást.

A házasságuk megromlott. A pasas összeköltözött egy nővel.

A felesége ott maradt a közös lányukkal. Némi gyerektartást

kapott, de a rezsit és a hitelt ő fizette. A pasas, mondván ő többet nem tud fizetni, nem is akar. A hitel bedőlt, a lakást vitte a bank.

A feleség ment albérletbe a gyerekkel, de végül már azt is alig tudta fizetni. Infarktust kapott és meghalt.

Millió ilyen ügy van.

És millió gyenge jellemű, balek, akit a volt férj tönkretesz,

mert képtelen a sarkára állni és az asztalra csapni.

A nők 99,999%-ának, ha egyáltalán szóba meri hozni a volt

férje, hogy működjön közre az életének a megoldásában, és

áldozza fel a függetlenségét és a vagyonát, az otthonát,

első körben felajánlja az exnek, hogy szívesen hívja a mentőt,

hogy vigye az elmeosztályra.

Vagy elküldi melegebb éghajlatra.

Hogy a gyerekek is fel akarják áldozni az anyjukat a papa durvázása

után, s még őt zsarolják erkölcsi alapon, az már az abszurd tartománya.

De nem életszerűtlen. Ismerek tahó kölköket, akik bármilyen áldozatot elvárnak, sőt, követelnek, hogy a "vagyon egyben maradjon", hogy a jussuk megmaradjon.

Hányás.