Mennyire szokás még ez a fajta névfelvétel?

"Elég gáz, ha valakit az foglalkoztat, hogy mi lesz, ha kimegy külföldre. Kit érdekel?" - pl. engem. Én rendszeresek járok külföldön, tervben is van, hogy kiköltözök.

A kérdésre válaszolva, én 28 vagyok, egyik volt osztálytársam Xné lett, szerintem rohadt gáz. Ha belegondol az ember, ez nagyon szexista hagyomány és jó, hogy eltűnik.

Fú, nagyon retek ez az oldal.

Szerintem sem szerencsés a Kovács Kálmánné-féle névfelvétel, de sosem cikiznék senkit azért, mert így hívják. Régen mondjuk nem is volt lényeges a nő keresztneve, mert hát férj meg a család az tudta, másnak meg nem kellett tudnia.

A kötőjeles megoldás viszont egyáltalán nem egyértelmű, mert van, akinek eleve kötőjeles a családneve, esetleg épp ezért, mert apuka is felvette anyuka nevét (mint pl. az azóta elvált Deutsch(-Für) Tomi), és az utódok mindig követik ezt a magatartás, egy idő után rohadt hosszú neve lesz a leszármazottaknak. A Kovácsné Szabó Erzsébet-féle névfelvétel a legjobb, mert a nő megtartja a nevét, de egyértelmű, hogy már házas.

Utolsó, nem lehet sokszorosítottan kötőjelezni. Szóval mikor oda jutnak a mai kötőjeles nevű gyerekek, hogy házasodnak, választaniuk kell a vezetéknevek között. Azt nem tudom akkor mi van, ha valakinek alapból kötőjeles a neve, és ehhez még pluszan szeretné felvenni a párjáét, de a lényeg, hogy a végtelenségig nem lehet kötőjezeni.

Az meg kit érdekel, hogy ki házas, és ki nem? Ennyi erővel bármilyen egyéb irreleváns információt tartalmazhatna a név. Pl. Kovács Meddővagyokezértnincsgyerek Piroska, Nagy Vanegymacskám Ildikó, Fekete Csalomaférjem Mária. Oké, valakinél nagy teljesítménynek számít, hogy sikerül férfit fognia, de azért hadd ne az legyen már egy név elsődleges funkciója, hogy a családi állapotról árulkodjon.