Mennyire szokás még ez a fajta névfelvétel?

Kicsit megértem a #8-as válaszolót, de aligha olyan a leánykori neve, amiből nincs több az országban. így akarta, ám legyen, de nem praktikus, mert Kovács Kálmánné esetében semmit nem tudunk meg a nőről, csak hogy Kovács Kálmán férje. Ezzel a nő neve tkp. teljesen elveszik. Ezt már előttem írta egy válaszoló.

Indoklással meg lehet változtatni a vezetéknevet némi illeték kifizetésével.

Sokkal praktikusabb, ha Kovácsné Varga Irén, vagy - megtartva a leánykori nevét - Varga Irént kér bejegyeztetni az anyakönyvvezetőnél.

Mindenkinek jogában ázt a formát felvenni, amit az előírások megengednek.

Nem ismerek senkit, aki az elmúlt 10 évben így vette volna fel a férje nevét.

Ettől még biztos a normális női keresztnevén szólítanám, mint mindenki mást, aki idősebb, és ez a férjezett neve, mert régen meg ez volt a megszokott.

Ugyanakkor tényleg nekem is nagyon furcsa belegondolni, hogy egy ilyen nevű nő egy adatlap kitöltésénél azt írja be a saját keresztneveként, hogy Tamásné, Jánosné, Zoltánné stb.

Nem biztos, hogy Kovács Kálmánnénak K. K. a férje... Van esély rá, h nem... 🤣

Szerintem is borzalmas így viselni a nevet, én fontosnak tartom, hogy tudjam a keresztnevét annak, akivel beszélek.

Szerencsére nagyon ritka. Szörnyű forma, gyakorlatilag elveszíti vele az ember a keresztnevét. Aztán ha Kálmánnének szólítják őket, még ki vannak akadva, hogy de én Juci vagyok. Nem, bakker, nem vagy Juci. Kálmánné vagy, ez a neved, ezt választottad. Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy Banánhinta Hercegnő vagyok, pont ugyanannyi közöm van a kitalált névhez, mint Kálmánnének a lánykori nevéhez. Semennyi.

Amúgy nyilván mindenki azt csinál, amkt akar, csak ez olyan nyitott szájjal a péniszerdőben szituáció. Önként lemond arról, hogy saját neve legyen, aztán háborog, hogy mindenki röhög rajta, amiért nő létére férfi neve van.