Mit lehetne kezdeni hugom pofátlanságával? Vagy ez már szimpla gonoszság?

A hugom mindig is másképp gondolkozott, mint a család többi tagja, szerintem szörnyen önző volt már gyerekként is, de lehet azért látom így, mert nagy köztünk a korkülönbség. Sok érdekes húzása volt már, de a mostani annyira felhúzott, hogy aludni sem tudok és igazából nem is nagyon tudom milyen választ kaphatok erre a kérdésre, leginkább csak ki akarom magamból írni. Illetve lehet, hogy én gondolkodom rosszul és van joga ilyesmit kérni, bár erre kevés esélyt látok. Szóval fogta magát és a semmiből beállított az egyébként mostanában nagyon betegeskedő mamánkhoz, hogy keresse elő a háza papírjait és irassa át az ingatlant az ő nevére. Először finom próbálta rávenni, hogy mégis csak ő érdemli meg azt a házat, hisz ő játszott ott gyerekként a legtöbbet. Mondjuk ezt nem is értem honnan szedte, mikor ő kisgyerek volt már a többi unoka mind fiatal felnőtt lett, nyilván nem játszottunk már mamánál, de semmivel sem volt ott többet, mint bármelyikőnk. Aztán amikor látta, hogy ezzel nem sokra megy nála akkor közölte, hogy hogyha meghal úgy is elperli a házat és mindenkinek sokkal jobb lenne, ha már most megkapná. Szegény mama erre köpni-nyelni nem tudott, később sírva hívta fel anyukámat,hogy a kedves testvérem már ott tart, hogy a halálát várja egy egyébként nem sokat érő ház miatt. Annyira felzaklatta a hülyeségével, hogy keső este be is kellett vinni a kórházba, mert 190 volt a vérnyomása. Mamának esze ágában sincs egyik unokájára se ráíratni a házat, sosem érdekelte az ilyesmi és egy formán szeret mindőnket. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni, hogy ennyire..nem is tudom milyen jelző illik rá. Tudja nagyon jól, hogy milyen állapotban van és akkor odamegy idegesíteni, követelőzni. Mielőtt valaki belém kötne nem érdekelne, ha mondjuk mama a saját döntése alapján bármelyik unokájának adná a házat, hisz tudjuk jól mekkora veszekedést fognak csapni egyszer majd, ha beüt a baj, nem ér annyit az egész ház, hogy pereskedjek miatta bárkivel, pedig borítékolható, hogy az lesz a vége. Csak az szomorít el, hogy ilyen ember lett a testvéremből és, hogy ennyire nem érdekli senki. Tudom, hogy manapság nagyon nehezen jut az ember saját lakáshoz, de azért nem kellene eddig süllyedni. Szerintetek van joga bárkinek is ilyet kérni? A mama füle hallattára tervezgette, hogy hogyan fogja átépítettni miután meghal. Normális az ilyen? Hogyan lehetne rá hatni, hogy nehogy elkezdje ezzel zaklatni? Sajnos hajlamos rá szállni az emberre, amíg meg nem kapja amit éppen akar.