Egyetemisták, ti a karantén alatt hazaköltöztetek? Irreális ezt elvárnom?

mi a kérdés?

*250+-t

Én részben megértelek mindkettőtöket. Én kollégista voltam, tehát nekem nem volt választásom, mert körülbelül egyik napról a másikra ki lettünk dobva és haza lettünk küldve. Bár jó a kapcsolatom a családommal stb., én is sokkal szívesebben maradtam volna az egyetem városában, mert egyszerűen az egy nagyváros, ott minden téren sokkal több lehetősége van az embernek (tanulás, munka, sport, szórakozás, kultúra, minden - aminek a korlátozások idején nyilván nem volt jelentősége, de már van) és ott volt csomó barátom is, míg itthon pedig nincsen semmi. Én ingázok (kollégista szeretnék lenni szeptembertől, ha lesz normál tanítás persze... és ilyen rövid időre nem is adnak ki semmit), de borzalom, csomó idő és egyébként nem kevés pénz is elmegy az utazással. Szóval én megértem, mert az ember mondhatni kiszakad a megszokott környezetéből és ez senkinek nem tetszik. Ugyanakkor tényleg sok pénz menne el rá "feleslegesen", hogy ott éljen és jogos elvárás egy szülőtől, hogy a gyerek ezt is vegye figyelembe. Szóval szerintem igazad van, én sem költenék el annyi pénzt csak arra, hogy ott éljen. Max. lehet faragni a költségeken itt-ott pl. olcsóbb albérlet, főz/otthonról visz enni, otthon jár körmöshöz stb., de nyilván ez a ti dolgotok. Annyi, hogy én mondjuk nem mondanám fel az albérletet (ha nem szándékoztok másikat keresni), mert még nem lehet tudni hogyan fog indulni a szeptember, csak pletykálnak róla. Lehetséges, hogy normális tantermi oktatás lesz vagy az is lehet, hogy csak a gyakorlati órákon és szemináriumokon lesz elvárt a személyes jelenlét míg az előadásokat online formában tartják stb. Úgyhogy könnyen előfordulhat, hogy szeptemberben is szükség lesz albérletre.

Itt az a baj, hogy a lányod nem értékeli ezt. Nemhogy verné a fenekét, hogy kap lakást, most is van hol lakni, de ő körmöshöz járogat meg egy tésztát nem főz meg