Ki hogy bírja a karantént a családjával összezárva? Ki megy az agyatokra? Sokat veszekedtek?

Nálunk is sok veszekedés van, szinte nem telik el úgy óra, hogy ne ordibálna valaki. Nálunk a veszekedés fő forrása egyébként a 9 éves húgom. Reggel már arra kelek, hogy üvölt anyummal, teljesen kikészíti szegényt és ez rányomja a pecsétet az egész napunkra. Kezelhetetlen és akaratos. Mondjuk ez nálunk sajnos egész évben jellemző, nem csak most...

Első héten mi is veszekedtünk, de csak azért mert nagyjából egy időben zárt be a munkahelyünk a férjemmel (nem rúgták ki) , és idegesek voltunk. De hamar lecsendesedtek a dolgok. Most békésen elvagyunk. Mindig csinálunk valami programot, szerencsére családi házban lakunk, van egy kis kert is, így elviselhető. Én most olyan új dolgokat főzök és sütök amikhez eddig nem volt kedvem, kipucoltuk az egész házat, most jön a kért. Sajnos ahol eddig feszültség volt ott ez most rosszabb lesz. Ha egy ember is feszült, kötekedik, akkor az egész család békéje oda van.

Teljesen jól.Én örülök is neki mert legalább a mindennapos rohanó életformából sikerült kiszakadni egy időre.Mindenki elvan, veszekedni meg alapból nem szoktunk.Jut idő a házra is,csinosítgatni egy kicsit.

Én normális családban élek. Szóval nem veszekszünk.

Én egyedül vagyok, de így is sokat veszekszem magammal🙄

Szomorú, hogy ki kell osztani a feladatokat, nem segítesz magadtól.

Egy 50 négyzetméteres lakásban vagyok összezárva a világ leglustább testvérével. Ő dolgozik, kb egy héten 2 napot, én home officeban vagyok itthon lassan 3 hete. Én mosok, főzök, takarítok, mint minden hétvégén, ő meg döglik egész nap, elmosogatni sem képes maga után, stb és műkörmöshöz menni a legnagyobb gondja. Szóval ki vagyok idegileg, mindig is lusta volt, de most rosszabb. Az erkélyre se lehet kiülni, mert ott cigizik és undorító a szag.

Én sokszor adtam hálát az utóbbi hetekben, hogy már felnőttként ért ez az egész helyzet, mert ha most összezárva kellene lennem a családommal, én vagy börtönben, vagy diliházban kötnék ki (míg otthon laktam, állandó volt a balhé, ordibálás, kiskoromban verés is plusz a digitális eszközök hiányában nem tudnék tanulni sem). Szerencsére már rég elköltöztem, így a párommal vagyok "összezárva" amivel semmi probléma nincs. Viszont tanár vagyok és a diákjaim egy részének szintén nincs túl jó családja. Ők most ki lettek dobva a koliból, meg lettek fosztva ezáltal a diákmunkájuktól is, szóval nem elég hogy a szar családjukkal vannak összezárva, a további tanulmányaik is veszélybe kerültek mert nem tudnak dolgozni, hogy kolit vagy albit fizessenek majd ha visszaáll a rend. Gyakran írnak nekem, amikor már nem bírják és próbálom tartani bennük a lelket, hogy kitartás, egyszer ennek is vége lesz és ösztöndíjakat keresgélek számukra hogy ne kerüljenek majd akkora szarba anyagilag. Mindeközben belül iszonyat mákernek érzem magam, hogy ez nem akkor ütött be amikor én lehettem volna ugyanebben a helyzetben.