A ti szüleitek milyen gyakran veszekedtek? Mennyire volt durva?

Hat... amikor kiderult a megcsalas jo ideg kb. mindennapos volt.

Kb. 7-8 eves voltam, de vannak pillanatok, amikre tisztan emlekszem. Akkor egyszer lattam anyat sirni. Tettlegessegig azt hiszem egyszer fajult, de apam villamgyorsan le is vette a kezet anyamrol, nem ilyen ember.

Szoval inkabb kiabalas, siras ilyen aprosagok:)

Ja egyszer falhoz lett vagva a telefon

De reg gondoltam ezekre:D

Naponta, aztán elváltak.

Már kisgyerekként is örültem, hogy végre elváltak. Utána végre nyugi volt.

Az én szüleim nem veszekedtek. Voltak vitáik, de sosem hangosan. Én éreztem, hogy nincsenek teljesen egy hullámhosszon, de jó gyerekkorunk volt.

Végtelenül hálás vagyok érte, hogy maguk elé tudtak bennünket helyezni, nem hangoskodtak, szeretettel viselkedtek felénk, és tisztelettel egymás felé, és csak akkor váltak el, amikor már nagyobbak lettünk, részben felnőttünk. Pedig iszonyúan nehéz lehetett nekik.

Na, nem volt ez azért olyan fáklyás menet :D Mert éppen az előzmények miatt derült égből villámcsapásként ért a válás, és 10 évig tartott, mire valóban feldolgoztam. De sokkal jobb, mintha kezdettől egy zaklatott családban kellett volna élnem. És azóta tudom ezt igazán, valóban értékelni, mióta magam is szülő lettem. Ha az ember nem tud szerető, nyugodt és biztonságos környezetet biztosítani a gyerekének, akkor alig lehet arra számítani, hogy felnőve ő magabiztos, és valóban, belülről jövően erős lesz, aki képes felállni tragédiák után is. Ez a legfontosabb, hogy a kicsi gyerek szeretetben és biztonságban érezze magát. Ezért jobb lehet a korai válás is, ha a szülők egyáltalán nem tudnak nyugodtan, tisztelettel együtt élni. Nem kell, hogy a gyereket bántsák, az is elég, ha egymással teszik ezt, a kicsi gyereknek ez épp annyira rossz. Ugyanúgy nincs meg a biztonság.