Mennyire szerettessem meg magam a párom gyermekével?
Párom 37, a kisfia 10 én pedig 22 éves vagyok, lassan 8 hónapja vagyunk együtt. Eddig nem sok alkalommal találkoztam a kisfiúval, nem is egy városban élnek párommal, plusz a karantén miatt se sokat találkoztunk. Abban a pár találkozás során idegenkedett tőlem, amit meg is értettem, nem is erősködtem, hogy "már pedig megszeretsz!". Párom mondta, hogy a nyáron elugorhatnánk valahova hármasban, de tartok tőle, hogy nem szeretne jönni, vagy az anyja nem engedi. Felvetettem, hogy egyből ne legyünk összezárva ennyi időre, esetleg egy-egy napot eltölthetnénk közösen, reggel hozná az anyja és este jönne érte (vagy párommal megyünk mi hozzájuk). Talán, ha fokozatosan megszokná a jelenlétemet, akkor nem kezelne idegennek.
Párom már nagyon szeretne többet találkozni vele és szeretné, hogy én is ott legyek velük. Arra gondoltam, hogy ha az anyja belemegy, hogy nálunk legyen néhány alkalommal, akkor lenne egy apa-fia program, én meg esetleg főznék nekik, háttér megfigyelő lennék, majd következőleg már én is bekapcsolódnék a programba.
A ti véleményetek szerint ez mennyire lenne jó ötlet? Nem szeretném, ha muszájból szeretne, de azt sem, hogy utáljon.
Igen, tudom, fenn áll az is, hogy X év múlva már lehet nem leszünk együtt, akkor meg neki is fájdalmas lehet, ha külön megyünk, de egyelőre ezt az opciót hagyjuk.
Szerintem jó ötlet. De persze nem biztos, hogy működni fog.
Mikor az én szüleim szétköltöztek, én nagyon csúnya szemmel néztem a "másik nénire", aki jött velünk, mikor apával programokat csináltunk. Meg nem is barátkoztam a gyerekeivel. Nem tetszett, hogy apa nem anyával van.
(Ettől függetlenül a szüleim utóbb kibékültek, így nem tudom, mi lett volna hosszú távon.)
" ha az anyja belemegy, hogy nálunk legyen néhány alkalommal, akkor lenne egy apa-fia program, én meg esetleg főznék nekik, háttér megfigyelő lennék, majd következőleg már én is bekapcsolódnék a programba."
- ez jónak tűnik!
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat! :)
Tudom, hogy ezek ellenére nem feltétlen szeretne meg, de ha már nem úgy néz rám, mint egy gonosz boszira, vagy egy random idegenre már az is előrelépés lenne.
Nem miattam mentek szét, most volt 1 éve kb, hogy úgy döntöttek szétmennek egyidőre, végül ebből végleges lett. Az anyuka párom elmondása szerint eddig normális, remélem megengedi, hogy néha nálunk legyen a kisfia.
Szerintem maradjanak valódi apa-fia programok is, ahol megfigyelő se vagy.
Nehéz, mert fiatal vagy és a 10 év nehéz kor, és nem is rég mentek szét, bár ha anyuka jófej, az döntő lehet.
Szerintem akkor sincs amúgy semmi hagyományos láthatásnál, ha egyelőre kerülitek egymást.
Semmiképp ne kerülj olyan helyzetbe, hogy a gyerek szeretetéért tepersz, azonnal megérzi és visszaél vele.
Abba gondolj bele, és azzal számolj mielőtt jobban belemész a dolgokba, hogy ha megszereted a gyereket, akkor egy szakítás esetén nem egy embert veszítesz el, hanem kettőt, és még fájdalmasabb és nehezebb lesz minden, mint egy normál 2 személyes kapcsolatnál.
Az ember könnyen meg tud szeretni egy kisgyermeket, főleg ha nagyon nagyon gyerek-centrikus, a gyerek meg ha érzi, hogy tisztán szereted, akkor ösztönösen elfogad, és viszonozza a szeretetedet.
Szóval most szép és jó minden, de ha vége, mégj obban fog fájni minden, mint egy normál elválásnál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!