A "nem szeretnék gyereket" témától az elfogadásig? Sosem unják meg?

Szerinted mi anonym oldalon lévő emberek, vagy te aki együtt élsz a családoddal tudjuk jobban hogy milyen emberek stb stb ?

Kicsit jobban gondolj bele más hasonló helyzetekben mikor "engedték" el a témát.

Max általánosságokat lehet neked mondani.

Nem is kell mindenkinek gyereket vállalni. Így is nagyon tulszaporodott az emberi faj sajnos. Az egyensúlyt az hozza létre, hogy van aki akar es van aki nem akar (vagy nem jön össze) gyereket. Ha te így érzed, ne vállalj. Csak azt nem értem, miért kéred ehhez idegen emberek véleményet. Onigazolas miatt?

Ne törődj senki véleményével. Én sem törődtem maseval, csak a sajátommal. Egy gyereket akartam, egy is lett. Van aki négyet akar, van aki egyet sem. Ez így van rendjén.

Szerintem egyszerűen más az életfelfogásuk és nem értik meg, hogy te máshogy gondolkozol.

Nekem nincs ezzel otthon bajom mert nem csesztetnek, pont annyi idős vagyok mint te és gyereket se szeretnék.

Kétlem, hogy valaha elfogadnák az álláspontodat mert nagyon mások vagytok, de menjen be az egyik füleden a másikon meg ki. Marha zavaró lehet, de valószínűleg sose próbálnak majd azonosulni veled, úgyhogy a legjobb ha bólogatsz arra amit mondanak és próbálod rövidre fogni a témát.

Nekem is folyton nyomatják ezt a hülyeséget. Jó, hát anyámat helyre tudom tenni azzal, hogy nézze meg ő milyen anya volt, és milyen gyerekkort csinált nekem. Szóval ő inkább hallgat.

De újabban anyósom jön ezekkel a butaságokkal, pedig van két idősebb fia akiket nyaggathat, na mindegy :D

Megértelek teljes mértékben.

Sőt szerintem nagyon kevés embernek való az anyaság, sokan csak szülnek mert miért ne, ez az élet rendje.

Hát nem ez, miért szüljünk vakon a nagyvilágba? Valami jövőkép vagy terv azért kell előbb nem? Ez nem feminizmus vagy karriersta dolog, csak józan ész. De ha lehet hogy 1-2 év múlva munkanélküli leszek vagy csóri, akkor miből neveljem a gyerekem?

Na mindegy. És minden indokot amit írsz teljesen megértek.

Ha valamire nem vágyunk miért erőltessük, csak mert az okos emberek azt mondják, hogy kell az nekünk, ez az élet rendje stb.

Akkora hülyeség. Plusszban én még csak nem is bírom a kölköket. Meglátok egyet és a hideg kiráz. Nem találom se cukinak, se aranyosnak, csak idegesítőnek. Anyám mindig mondja, hogy ez nála is így volt de amint lett sajátja egyből szerette. Hát nem kösz, akkor se.

Én csak egyet nem értek. Ha téged ez a gyerektéma ennyire hidegen hagy, mégis miért foglalkozol vele? Akik nyaggatnak ezzel, mondják csak nyugodtan, te válts témát, ha erről beszélnek. Ha nem hagyják abba, hagyd őket ott.

Fura, hogy emiatt még kérdést is kiírtál... Valamiért csak izgat.

Különben én azóta értem meg a tudatosan gyerekteleneket, mióta nekem is van.

És az is mekkora agyrém, hogy csak a gyerek adhat az életnek értelmet :D :D

Annyi, de annyi értelmet találnék az életemnek gyerek nélkül is!

16 Megerősítést vár egy olyan dologban amit a társadalom nagy része furcsáll,amivel nincs baj,de ne várjon 100% megerősítést mert nem fog menni.

Erre a kérdésre kb ezt lehetne válaszolni:

Nem sose unják meg,megértelek,tudom miről beszélsz,jajj engem is piszkálnak.

:D

Még mielőtt valaki jönne nem vagyok családos.

Jaja, nem biztos, hogy valaha is megunják.

Az a baj, hogy hiába érvelsz, amik neked érvek, azok a gyereket akarók/szeretők számára nem azok, ahogy az övék sem a te számodra.

Én meg tudlak érteni, akkor is, ha van gyerekem, és ha újrakezdhetném, sem csinálnám másképp. Nekem így jó, így jobb, neked meg nem.

Senki sem tapasztalja meg mindkét oldalt. Valaki vagy szülő, vagy gyerektelen, és nincs teljes képe arról, milyen a másik verzióban leélni egy életet. Mindkét esetnél bejátszik néha az is, hogy azért ragaszkodik valaki a saját verziója tökéletességéhez, hogy ne kelljen látnia az elszalasztott lehetőségeit, vagy úgy irigyli a másik oldalt, hogy észre sem veszi az árnyoldalát.

A mérleg serpenyőiben ott az adás nagyszerűsége, a gondoskodás meghittsége, az lemondás nehézsége, a múlandóság félelmetessége, a tenni akarás, a megkapni akarás, az élet élvezete, a lehetőségek csábítása, a szabadság, hogy "mindent lehet", és a bizonyosság, hogy "van valami fontos". De ezek mindenkinél más-más súlyúak, még különböző oldalra is kerülhetnek, a mérleg bármelyik oldalra billen, mindenhogy jogos, nincs objektív igazság.

Az én véleményem szerint egyik út sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hanem egyszerűem teljesen különbözőek. Mások az előnyök, mások a hátrányok, és kinek mi a fontosabb, nem mindenkinek ugyanarra van szüksége. Ami nekem csepp áldozat, elviselhető hiány, az másnak elviselhetetlen, ami nekem csodálatos, az másnak jelentéktelen. Kár azzal érvelni, hogy ki mit bánt már meg, mindkét utat választó emberek közt vannak olyanok, akik személy szerint rosszul döntöttek. De a többség azt hiszem jól.

Neked úgy kell döntened, ahogy te akarsz, és akkor kell megváltoztatnod a döntésed, ha te akarod. Akinek fontos a gyerek, csináljon magának, ha már van, legyen elégedett - legalábbis így kéne, csakhogy a vélemény makacs dolog. Inkább kerüld a témát, és ha mégis előjön, zárd rövidre. Ne magyarázkodj, felesleges, nincs mindenki számára releváns magyarázat.

Azért az elég vicces, hogy ha valaki kiír egy kérdést, hogy meddig fogják még ezzel zaklatni, akkor jön a "ahaaa, biztos akarsz bébibabóbabucit a lelked mélyén, különben miért kérdezed?".

Ebben annyi a logika, mintha azt mondanám, "nem akarok anális szexelni a barátommal, mikor áll már le vele", és azt kapnám válaszba, "ahaaa, kérdezel róla, tehát megerősítést vársz, hogy ne dugjanak seggbe".