A "nem szeretnék gyereket" témától az elfogadásig? Sosem unják meg?

Kérlek, ne kezdjétek:D

27 éve élek magammal, gondolhatjátok, hogy ismerem már magam eléggé... Nem való gyerek nekem. Nem lennék boldog tőle. Nem azt mondom, hogy utálom őket, mert ez nem igaz. Sőt, barátok gyerekeivel még jól el is vagyok, ha megkérnek, vigyázok és figyelek rájuk, de 1-2 óra ebből nekem bőven elég egy héten. Nem tudnék lemondani mindenről valaki miatt, feláldozni az életemet, jövőmet, hogy valaki "szolgája" legyek. Ne gyertek azzal, hogy ez nem így van, láttam pár kérdésnél, hogy a többség szerint ha valaki gyereket vállal, onnantől a szülők megszűnnek létezni és csak a gyerek érdekei a fontosak. Ismerősök között is ezt látom. Én így nem bírnék élni, túl önző vagyok. Nekem kell a sokáig alvás, az, hogyha csütörtök este borozni támad kedvünk, akkor mehessünk nyugodtan, ne az legyen, hogy "de a gyerek...". Ezek mind-mind példák, mondhatnám a nyaralást, utazást is, vagy hogy nekem fontos a kinézetem, félek a terhességtől, szüléstől (a császártól is!). A szoptatást undorítónak gondolom.

Nekem más a fontos az életben, így mi a párommal tökéletesen boldogok vagyunk (46 éves).

Van különbség a véleményformálás (bár azt sem kértem), és aközött, hogy nonstop erről beszélnek, ezt nyomják. Nem megvitatni akartam velük, simán kijelentettem, hogy én nem szeretnék gyereket. Nem kell erről senkinek kifejteni a véleményét, elmondani a rábeszélő szöveget és ömlengeni, hogy igenis milyen jó egy gyerekkel az élet. Mert látom a mai napig a nővéremen, hogy mennyire jó már reggel a Xanaxot keresni és keseregni, hogy egyedül maradt két kicsivel, és látom, hogy mennyire le van amortizálva, pedig a legkisebb még 2 sincs.

Nem csak a bulikedvről van szó, írtam direkt, hogy ezek csak példák. Nem értem, hogy nektek miért nem mindegy, hogy én szülök-e, vagy sem. Miért lenne jó a gyerekemnek, ha egy olyan anya mellett nőne fel, aki nem tud önzetlenül hozzáállni, nem tudja az első helyre tenni mindig és egyáltalán nem tölti ki az életét az anyaság? Miért lenne jó neki, ha már 5-6 hónapos korában bébiszitterrel lenne teszem azt? Vagy nekünk miért lenne jó a szülőség, amikor tudjuk, hogy nem nekünk való és csak szabadulnánk a gyerektől, meg itthonról?

Az pedig sehol nem garancia, hogy az idős emberek számíthatnak a gyerekekre! Nem azért kell gyereket vállalni, hogy 90 éves koromban legyen, aki majd pelenkáz és kitol a fürdőszobába...