Anyám mindig kiabál mit tegyek?

Egy 14 éves lánynak 3 és 6 éves tesói segítségével valóban nem működik a visszaüvöltés. Alternatív ötletek:

Ha már a verset említették, kezd el hangosan, magasztos hangon szavalni.

Esetleg énekelj, vagy ha van otthon bármilyen hangszer, akkor zenélj rajta. Ha nem tudsz, annál jobb.

Talán még az is működhet, hogy bekapcsolni a CD-t, és valami büntető zenét játszani. Ha rádszól, próbálj meg szövetséget kötni vele, hogy szivesen kikapcsolod, ha nem kiabál az öcséddel/hugoddal.

Egyébként a beszélgetés jó ötlet lenne, de láthatóan tőled nem fogadja el. Bizony külső segítség kell, ha ezt az utat akarod végigjárni. Meg kell nyerni szövetségesnek valakit, akire anyád felnéz.

Ugyanez volt a helyzet nálunk, de mára sikerült kicsit megoldanom.

A titka a végtelen türelem.

Amikor anyám kiabálni kezdett, én a lehető legnyugodtabban, egy bölcs mosollyal, szelíden megkérdeztem: "Most miért kiabálsz?" " Miért hiszed, hogy csak akkor hallak, ha kiabálsz, holott itt állok melletted?", "És most valóan szükség van arra, hogy ordíts?"

Ilyenkor általában jött ugyanúgy emelt hangon a sértődött felelet, hogy igen, mert egyébként semmit nem értek meg, és hogy ne mondjam már, hogy ne ordítson, mikor ideges.

Na erre én ugyanazzal a nyugalommal folytattam:

"És neked bármilyen örömöd vagy előnyöd származik ebből a kiabálásból?", "Anyu, csak kiborult egy pohár üdítő és nem meghaltam, hogy ordítani kelljen", "Észrevetted, hogy tulajdonképpen egy semmiségét kiabálsz?"

Nos, a lényege a dolognak, hogy tudatosítsd benne, hogy kiabálással semmit nem ér el, és hogy nem kell minden apró-cseplő dologért azonnal lekolompolni az Úristent az égből.

Nekem bevált; még ma is kiabál néhanap, de azt hiszem, lassan rájött, hogy semmit nem ér a nyugalmam ellen, és inkább elszégyelli magát, minthogy elkezdené :)