Szerintetek tul erzekeny vagyok, vagy valami nem oke velem?

Szerintem nincs ezzel gond, valakit jobban megvisel a költözés, a változások.

Milyen messze lesztek?

Csodás hogy ilyen jó a kapcsolat a családoddal. Ne aggódj telefonálhattok sokat, látogathatjátok egymást. Mindig ott lesztek egymásnak, ezen egy kis táv nem fog változtatni. Majd megszokod, belakjátok az új házat és csodás lesz. A picurka is hamar megfogja szokni.

Sok boldogságot! :)

Szia! 29 éves voltam, amikor összejöttem a mostani férjemmel. Addig együtt éltem a szüleimmel és a testvéremmel. Nem "mamahotel" volt, volt munkám, beleadtam a rezsibe, fizettem a saját dolgaimat, főztem, mostam, takarítottam, szóval mint minden családtagom, kivettem a részem a dolgokból.

Úgy adódott, hogy a párom ide költözött hozzánk, mert akkor nagyon rossz fizetése volt, az édesanyjánál lakott. Akkor albérletet még nem tudtunk volna fizetni a kettőnk pénzéből sem. A szüleim felajánlották, hogy hozzánk költözhet, elfogadtuk. Aztán anyumék és a tesóm kiköltöztek a telkünkre, végül kint is maradtak, mert téliesítették a házat (ez már évek óta tervben volt0. Mi a lakásban maradtunk. Az első pár nap nagyon furcsa volt, volt, hogy picit sírtam is, ugyanakkor szuper volt kettesben. Anyuékkal, ha akartam, minden délután beszélhettem, senkit nem veszítettem el, a tesómmal is megmaradt a jó kapcsolat, csináltunk tesós napokat,stb.

Neked is fura lesz először a szüleid nélkül, de gondolj bele, milyen szuper lesz a saját kis birodalmatokban, a saját házatokban. Azt és akkor csináltok, amikor akarjátok, a gyereketeknek is meglesz a saját kuckója. Beszélgess vele is erről, hogy először valóban fura lesz, hogy nem lesznek ott a nagyiék, de majd ha mentek látogatni, mekkora öröm lesz, meg addig is beszélgethettek telefonon, skype-on, bárhogy. Ha te teljesen rá vagy görcsölve erre, egyenesen rettegsz, azt meg fogja érezni a kicsi is, szóval jó lenne az ő érdekében is megnyugodnod és örömmel tekinteni az új életetekre :). Nem veszíted el a szüleidet, csak kicsit kevesebbet találkoztok majd :).