Szerintem hiper erzekeny vagyok. Miert ilyen nehez az elet? 18/L

Fiatal vagy, előtted az élet, közhely, de igaz.

Menekülj az olvasásba, tanulj, álmodozz, hogy hogyan élnél szívesen a jövőben, és kezdj el tenni érte.

Egyetem, kolesz: valóban ezek a kulcsok a kitöréshez, nekem is ezek voltak. Családot nem választhatsz, de később barátokat és szerelmet igen, és lehet saját családod majd, ahol még boldog is lehetsz, ez részben rajtad is múlik, tegyél érte!

A hízás nagy ügy (ilyen fiatalon tök formálható vagy még), elköltözöl, megnyugszol, és egészséges táplálkozással meg mozgással leadod, és olyan bombanő leszel, hogy a családod megpukkad az irigységtől, ha meglát :)

6-os vagyok: amúgy ha tudnád hányszor bántottak engem is, mert "olyan vagy, mint az apád", máskor meg "olyan buta tehén leszel te is, mint az anyád", valami mindig volt...Jelentem, jelenleg egyikükre sem hasonlítok (bár hordozom a lelki sérüléseket), és elégedett vagyok az életemmel, mi több, boldog házasságban élek, pedig ezt teljesen lehetetlennek képzetem mindig is.

Soha ne felejtsd el, hogy akik bántanak téged, valójában azoknak vannak hatalmas gondjaik, amit leplezve saját maguk előtt is, rajtad vezetnek le, AMÍG HAGYOD. Ők nem néztek szembe saját magukkal, nem tettek a saját életükért, hogy jobb legyen (mi mástól lennének olyan frusztráltak), te viszont még tehetsz!

Tudom, hogy nagyon nehéz, de próbálj minél kevésbé törődni vele!!!

Gondolj arra, hogy a legjobb korban vagy: talán csak pár hónap választ el a legjobb éveidtől!!! Most még nagyon sok mindent megvalósíthatsz / elkezdhetsz / elmélyedhetsz egy csomó mindenben... Bizonyos keretek között eldöntheted, hogy hol / hogyan akarsz élni!

Biztosan van elképzelésed, mit szeretnél csinálni a következő években: tűzz ki célokat magad elé - főleg rövid és középtávon! Biztosan vannak érdeklődési köreid, hobbijaid, mélyedj el bennük!

Én is sokszor nem értettem meg magam a szüleimmel, pedig mi azért mindent összevetve igazán összetartó család vagyunk, és minden nézeteltérés ellenére legalább tudom, hogy szeretnek:)

Pl. rettentően idegesít, hogy apámmal sokszor egyáltalán nem lehet beszélni semmiről, mert ami engem érdekel, azt abszolút lenézi, legyen szó egy utazásról, egy könyvről, a munkámról vagy a barátaimról... Ennek ellenére nem hagyom eltántorítani magam attól, ami szerintem fontos, és naponta mesélek neki a dolgaimról (mert felhívom, hogy tudjam, jól van-e, meg hogy ne érezze magát egyedül, és persze megkérdezem, hogy van, meg akkor már csak elmondom, nekem milyen napom volt, hiszen csak nem beszélhetünk az időjárásról:S) , és ha nagyon mogorva, nyíltan megmondom, hogy tanúsítson már némi érdeklődést, mert ezért (is) van a család!!! Én is meghallgatom őt, ő is hallgasson meg engem:) - Néha még sikerélményem is van ezen a téren:)))

Ezzel a példával csak azt akarom mondani, hogy ne hagyd letörni magad, légy kemény lélekben - és még véletlenül sem keménylelkű:)))

Ha ez igaz, amit leírtál, a családod szégyellheti magát. Elhitetik veled, hogy nincs mit szeretni rajtad, ettől vagy depressziós, nem azért, mert hiperérzékeny vagy. Egy ilyen közegben mindenki kikészülne.

Sajnos az egy ördögi, kör, ha már eljárni sincs kedved, hiszen így még több időt és lehetőséget adsz nekik arra, hogy bántsanak. Én is azt mondom, próbálj kimozdulni, új embereket, barátokat, ismerősöket keresni, csak így térhet vissza az önbizalmad. Az, hogy a családod nem kezel téged megfelelően, az korántsem jelenti azt, hogy nem lehet téged szeretni. Ne engedd, hogy elhitessék veled, hogy értéktelen vagy! Természetes, hogy ilyen körülményke között nem látod értelmét az életnek, hiszen senki nincs körülötted, aki segítene, hogy jól érezd magad.

Nem állítom, hogy te hibátlan lennél, hiszen nem is ismerlek, de attól, hogy velük nem tudsz kijönni, még korántsem biztos, hogy ez csak rajtad múlik.

Van egy könyv, Mérgező szülők a címe, a neten is fönn van. Ha elolvasod, nem fognak egycsapásra elmúlni a problémáid, de legalább kitisztul a kép, és képes leszel helyén kezelni a dolgokat.

Föl a fejjel!

Van egy mondás, már nem emlékszem, kitől származik, a fészbúkon olvastam: "Mielőtt depressziót diagnosztizálnál magadon, előbb győződj meg róla, nem vagy-e körülvéve s...fejekkel..."

Szerintem ez egy nagyon bölcs tanács! :)