Nagynéném felrúgta a macskámat, ezt utólag tudtam meg, most mit kéne lépjek?

Hét elején volt nálunk egy építkezés, nagynéném és férje önkéntesen jelentkezett, hogy jön segíteni. Velem mindig jófejek szoktak lenni, sokat segítenek, így alapvetően jó viszony van köztünk.

A konfliktus gyökéroka az volt, hogy ők "kutyások" és szerintük nincs értelme a "macskának", ezért őket "dögöknek" hívják. Pedig ha logikusan belegondolok a kutyáik csak ugatnak agyba-főbe, minden Szilveszterkor és évközben többször csak úgy elszölnek, amikor hajtóvadászatot kell utánuk indítani, az ürüléküket fel kell szedni, sokat esznek és még sétáltatni is kell őket. Az én cicáimnak sokkal kisebb igényük van, eltemetik a kakit és a kártevőket legalább fogdossák, szóval egyáltalán nem tudom alátámasztani a véleményét. Azt mondja legalább a kutya elédszalad üdvözölni. Ha ismerné a cicáinkat látná, hogy ők is futnak elénk ha jövünk, ha elmegyünk utánunk és ha csak a környéken sétálunk jönnek velünk és rengeteg szeretet adnak. Szóval bármelyik érvét le tudnám verni.

Utólag, apukámtól tudtam meg, hogy mikor épp nem voltam ott, akkor nagynéném úgy belerugott a macskába, hogy az fájdalmába nyekkent egyet. Ráadásul vemhes is a macska, és már nagy pocakja van. (1 éves, ivartalanítás be volt tervezve, de a koronavírus miatt lemondta az állatorvos).

Nagyon dühös vagyok és most nem tudom mit tegyek, reagáljak-e erre, illetve jövő héten folytatódik a munka, akkor is itt lesznek.