Utólag rájönni, hogy a tökéletes szüleid/nagyszüleid sokszor felelőtlenek voltak amikor gyerek voltál?

De sokat utaztam utánfutón:D

Anyám és apám elváltak 3 éves voltam kb. Aztán apám nevelt mindhármunkat, középső voltam, 2 év volt közöttünk. Olyan 6-8 éves korom környékén sokszor előfordult, hogy mi hazajöttünk suliból, oviból és egyedül voltunk órákig, szombaton, vasárnap is egész nap sokszor egyedül voltunk, mert apunak maszekolnia kellett, hogy el tudjon tartani minket. Anyám egy petákkal nem járult hozzá a felnevelésünkhöz, nagyszülők, egyéb rokonok sehol nem voltak. ...nem tudom elképzelni, hogy a 7 évesem és a 3 évesem egyedül legyenek felnőtt felügyelet nélkül akár csak 5 percre...egyszer fordult elő egy fél éve talán, hogy a 3 percre lévő sarki boltba kiszaladtam kenyérért és kábé 6 percig egyedül voltak...szó szerint futottam.

De persze apám nem tehetett mást. Még ha felelőtlenségből csinált olyat, amit elkerülhetett volna és majdnem baj lett belőle de végül nem lett, még akkor sem haragudnék rá vagy ítélném el. De csak most, mielőtt gyerekem lett volna, hamarabb elítéltem volna. Ma már tudom, hogy milyen könnyű hibázni. Még magamon is észreveszem, hogy vannak dolgok, amiktől nem féltem a gyereket, pedig kéne, mástól meg féltem, pedig nem kéne.

A pillanatnyi nézeteink is beleszólnak a viselkedésünkbe, hogy hogyan neveljük abban a pillanatban a gyereket. Lehet, hogy 2-3 év múlva, a következő gyerekkel teljesen máshogy csináljuk---ahogy éppen én is ezt tapasztalom sok mindenben

Ma már azt mondja apám, sok mindent máshogy csinálna...igen, más hibákat ejtene:D

Biztos, hogy van olyan, amit ma természetesnek mondasz - ahogy a nagyszülőd is annak vélte, hogy egy 9 évest már egyedül lehet hagyni egy kicsit -, és egy 20 év múlva meg azt fogod mondani, hogy te jó ég, és én ezt így csináltam?! Akkor azt hitted, az a jó, a helyes, a természetes.

Én akkor jöttem rá, hogy anyum mennyire felelőtlen tudott néha lenni, mikor középsuliban lettek barátaim meg párom. Mindig úgy voltam vele, hogy én egy szerencsés gyerek vagyok, sosem vagyok beteg, max egy kis orrfolyás, aztán középsuliban jöttem rá, hogy rohadtul nem így van. Sokszor voltam beteg, csak anyum szerint nem. Vagyis szerinte, ha valakinek nincs 38 fok feletti láza akkor nem beteg ezért minden nyavalyával ugyanúgy mennem kellett iskolába. (Nekem meg bebeszélte, hogy nincs semmi bajom, csak hisztérika vagyok.) Középsuliba viszont voltak barátaim, akik észrevették, hogy én igenis beteg vagyok és nem normális, hogy nekem 40 fokos lázzal ott kell ülnöm 9 órát. Volt mikor előző nap 40 fokos lázzal értem haza, reggel már csak hőemelkedésem volt, ezért be kellett mennem, persze suliba rögtön visszaszökött. Volt, mikor suliból kórházba kellett vinni, mert összeestem órán, vagy mikor az orvosiban kötöttem ki, mert anya szerint "nem vagyok beteg". Vagy mikor buszon estem össze, mert természetesen nem volt lázam ezért semmi bajom. Én meg csak arra emlékszem, hogy haverom bakancsába kapaszkodok a földön gubbasztva, mert senki nem adta volna át a helyét. Felhívtuk anyumat, hogy rosszul voltam, bejött hozzám a buszmegállóba és közölte, hogy ha már magamnál vagyok és bejöttem igazán bemehetnék suliba. Haverom szól rá, hogy ha meglát engem suliba ő fog hazavinni. Amúgy simán beküldött volna. Szerintem ez elég nagy felelőtlenség még normális gyerekeknél is én meg ráadásul szívbeteg vagyok. Egyszer majdnem kórházba is kerültem a felfogása miatt, mert nem maradhattam otthon kipihenni a betegséget ezért pár nap után kiújult és sokkal durvább lett, annyira hogy majdnem be kellett feküdnöm, de végül hazaengedtek és 2 hétig nem tudtam suliba menni. Én biztos nem tudnám ilyen "lazán" kezelni, hogy összeesik a gyerekem. (Igaz még nem vagyok szülő.) Vicces amúgy, hogy minden mástól meg annyira "túlféltett", hogy az már nevetséges. Volt, hogy bezárt 16 évesen a lakásba, mert nem akarta, hogy kimenjek a ház elé, mert "úristen bajom lesz". (Földúton laktunk falu szélén. Ha kifeküdtem volna az útra, hogy öngyilkos legyek előbb haltam volna éhen, minthogy elütnek.) Soha nem engedett el sehová iskolán kívül, mert "félt, hogy bajom lesz." Pont ezért nem tudom hova tenni ezt a betegséges dolgot, mert ha annyira aggódik, akkor miért sétált ki cigizni, mikor az ájulás szélén voltam, lila volt a szám és nem bírtam felülni?

Másik felelőtlenség, amire szintén felnőtt fejjel jöttem rá, hogy nagybátyám alkoholista volt, ezt ő is tudta ennek ellenére mégis minden nyáron mennem kellett hozzájuk nyaralni, mert "mit fognak gondolni, hogy nem megyek". Minimum egy hetet kellett ott töltenem minden nyáron, egyszer rám uszította a németjuhászát (szerencsére a kutya megismert és nem bántott), mert azt hitte tolvaj vagyok (6 éves voltam kb.). Nagyon féltem ott, ezt tudta is ezért sose mondta meg, ha hozzájuk megyünk, mindig mást hazudott és csak akkor jöttem rá, mikor nem kanyarodtunk le keresztszüleim felé. Persze ekkor már nem tudtam kiszállni a kocsiból. Ilyenkor mindig mondta, hogy csak ebédre megyünk, aztán mikor vége lett az ebédnek behozott egy szatyor ruhát, hogy ő indul haza nekem meg jó nyaralást, egy hét múlva jön értem. Sírva kapaszkodtam bele, hogy ne hagyjon itt, de mindig én lettem lecseszve, hogy bunkón viselkedek és mindig otthagyott. Soha nem hagynám a gyerekem olyan helyen, ahol fél. Főleg, ha tudom, hogy egy alkesszal lenne összezárva. Pont leszrnám, hogy mit fog gondolni XY.

Sok, de nem felelőtlenség, hanem szimplán csak nem voltunk totál ellenőrizva, meg bekorlátozva, hogy még a szomszéd vrosba sem mehettünk át 14-15 éves létünkre.

Most ami megy... nevetséges. Naaagy liberális nevelés = mindent szabad a gyereknek ész nélkül, de 17 évesen sem mehet pl. moziba a nagyvárosba, mert "jaj, elrabolják".

6-os

Én is ezt látom, hogy tizenéveseket az iskola bejáratáig visznek autóval, az ovinál meg egyszerűen közlekedési káosz van reggel és délután, mert a kis prücsök nem tud gyalogolni 3 utcát, de még 30 métert sem. Így nem is tanulnak meg figyelni a környezetükre, csak bambán lesnek ki a fejükből és várják, hogy valaki terelje őket valamerre.

A minap majdnem sikerült kivasalni egy tizenévest, mert őfelsége nyomkodta a mobilját majd kiszúrta, hogy balról jön a hév, no, akkor azt elcsípi. El is kezdett szaladni, az nem zavarta, hogy átfut egy 2x2 sávos úton, ahol bizony tapostuk a féket elég rendesen, hogy valahogy megálljunk, és örültünk, hogy hátulról nem jött belénk senki.

A kis herceg ebből semmit nem észlelt, és ez elképesztő volt! Hihetetlenül bambák.

"Szerintem ami ma van, az az aggasztó. Hogy a gyerek semmit sem csinálhat egyedül, nem fedezheti fel a világot."

Egyetértek. Fura az a kettősség, hogy sokszor az iskolás gyereket egy percig nem merik szem elől téveszteni, ezért a közvetlen környezetében sem tud tájékozódni, de a virtuális térben azt csinál, amit akar, minden előzetes felkészítés, kontroll nélkül.