Utólag rájönni, hogy a tökéletes szüleid/nagyszüleid sokszor felelőtlenek voltak amikor gyerek voltál?

Jó, nagyanyámról már akkor, 4évesen tudtam, hogy felelőtlen... vagyis az még egy kedves megfogalmazás rá. Amikor be mertem fulladni a penészes házában, elkezdett velem ordítani, hogy csak megjátszom magam, direkt hergelem, mert utálom... és az ő háza nem penészes, ő nem fog takarítani meg penészteleníteni, mert nem is kell (tiszta zöld volt a fal...), ezért húzzak ki apám kocsijába aludni.

Szüleim... ez nem kisgyerekkoromban volt. De egy családi-baráti eseményen egy 60as alak nem akart rólam leszállni, "udvarolt", nem hagyott magamra, pedig mondtam neki, hogy már nem szeretném... ezt ők látták, de nem tettek semmit, mert a fószer felesége kihívta őket cigizni és "bunkóság lenne visszautasítani XY nénit"... kb. megerőszakolhatott volna a pasas a szemük előtt, de inkább XY nénivel mentek ki cigizni. Ez annyira jellemző rájuk, ez a "tök mindegy, mi történik, de nyaljunk be a rokonoknak".

(amúgy a túlféltés az nálunk is ment... 16 évesen nem jöhetek el 2 sarokról haza gyalog este 8kor, mert bajom eshet...

Én kifejezetten örülök, hogy akkor voltam gyerek, amikor még engedték, hogy legyenek élményeim és nem volt divat vattacukorba burkolni a gyereket. Mai napig röhögök, amikor a 4-5 éves gyerek játszik a játszótéren, anyuka meg ott ül a padon és árgus szemekkel nézi egy órán keresztül. Tegnap volt itt egy kérdés, hogy orvoshoz vitte a nő a kisbabát, mert szoptatás közben ráejtette a telefont (most képzeld el, a mai óriási súlyú telefon, amint ekkorát zuhan, legalább tíz centit!!!!4) Ezekből lesznek majd azok a gyerekek, akiket tizenhat évesen még kocsival visznek iskolába, huszonöt évesen meg anyuci kíséri állásinterjúra.

Nálunk teljesen normális volt 4-5 éves gyereknek egyedül lenni a játszótéren, 6-7 éves gyereket elengedni a szomszéd utcába barátokhoz vagy egyedül bemenni a gyerekmedencébe, teherautó platóján meg én is utaztam (de sajnos csak a szőlőtől a faluig és azt is úgy kellett kikönyörögni). Ötévesen kérdeztem apukámat, hogy mehetek-e fagyizni a két szomszéd lánnyal (6 és 7 évesek), mondta, hogy persze, tessék 5 forint (annyi volt egy gombóc fagyi :) Nyolcévesen simán voltam egyedül egész nap, ha iskolaszünet volt; tudtam, hogy nem nyitunk idegennek ajtót és kész.

15ös! Mi vaan?? 4-5eves gyereket egyedül hagynál a játszón..?? Neked tuti nincs gyereked!! Ha mégis akkor nagyon sajnálom szegényt!

Nem is értem hogy képzeled a szitut? Elviszed a játszora es ott hagyod?

14-es... és miért van baj azzal, ha vki objektíven és nem tökéletesként is tudja nézni a szüleit? Annyi "hátránya" lesz, hogy ugyanazokat a hibákat nem véti majd, mint a szülei. Ráadásul a kérdező esetében arról volt szó, hogy majdnem meg is halhatott volna.

Ettől a hozzáállástól, hogy "túlélted? akkor meg?" herótot tudnék kapni. Nem, az, hogy a gyerek túlélte és felnőtt, nem garancia arra, hogy a nevelése jó volt. Egy-két felelőtlen vagy csak simán gyökér szülő életre szóló lelki traumákat tud okozni a hathatós "nevelésével", ami kívülről nem látszik, mert "hát felnőtt a kölke, no".

"Szerintem ami ma van, az az aggasztó."

Én is úgy gondolom. Tudom, hogy ez egy másik világ, de én sehogyan sem érzem azt, hogy jobb lenne. Legalábbis a gyereknevelés, gyerekekhez való hozzáállás szempontjából.

Én ma már határozottan örölök annak, hogy nem ma vagyok kisgyerekes szülő, annak még jobban, hogy nem ma vagyok gyerek.

Az én gyerekem másodikos korától egyedül járt iskolába. Mi hatkor elmentünk dolgozni, hétkor ébresztettem, felkelt, felöltözött, reggelizett, vette a tízóraiját, és elballagott az iskolába. 12-1-kor hazament, és egyedül volt otthon négyig, ameddig hazaértünk. Megmelegítette az ebédjét a mikróban, evett, leckét írt, játszott, néha engedély kért, hogy átmehessen a szomszédba a barátnőjéhez.

Felelőtlenség lett volna? Nem volt az! Miután másfél évig kínlódtunk rokonnal, fizetett asszonnyal, és úgyis nagyjából egyedül közlekedett, leültünk, megbeszéltük.

Ő vállalta, hogy megpróbálja. Nem mondom, hogy nem aggódtam. De sosem azért, hogy felgyújtja a házat, vagy idegeneket enged be, hanem az esetleges balesetekért. Az is igaz, hogy szükség esetén simán becsengethetett bármelyik szomszédhoz segítségért.

Akkoriban még figyeltünk egymás gyerekére is.