Hogyan lehetnek egyes szülők ilyen felelőtlenek, ha kisállatról van szó?
Egyáltalán nem provokálásnak szánom a kérdést, de tényleg felidegesít.
Most is olvastam, hogy egy tengerimalacot kitett valaki zacskóban egy bokor mellé. Szegény nagyon rossz állapotban volt, de hála Istennek, megmentették. A kommentekbe is írták, hogy biztos a gyerek kihisztizte magának, majd megsimogatta 2-szer, aztán nem tudtak már vele mit csinálni, ezért kitették.
Nem a gyereket okolom itt, de felháborítónak tartom, hogy még a szülőnek sincs ennyi esze, hogy akkor ha nem kell, legalább odaajándékozza valakinek, vagy beadná menhelyre, vagy valahova. Nem. Kiteszik a tél közepén ZACSKÓBAN egy bokor mellé, hogy még véletlenül se találjon rá senki. Szó szerint nem hittem a szememnek, amikor olvastam, és láttam a képeket.
MIÉRT? Miért ilyen felelőtlenek egyes szülők? És nem ez az egyetlen eset, rengeteg ilyenről olvastam már, volt köztük hörcsög (kivágták a 3. emeleti erkélyről, mert megunták), kutya (kitették valahol, majd elmentek autóval), tengerimalac, stb.
Miért nincs a szülőnek legalább annyi esze, hogy ha a gyereknek vett egy kisállatot, akkor ha neadjisten mégsem kell, akkor ő gondozza? Vagy odaadja vkinek, aki tényleg gondozná?
Miért az az első cselekedetük és gondolatuk, hogy jó akkor rakjuk ki?
Eleve miért kell egy gyereknek állatot venni? Hisz az esetek többségében úgysem fogják gondozni, csak a pillanatnyi szenvedélyüket akarják vele csillapítani, aztán szevasz. Ha nekem gyerekem lenne, és könyörögne egy tengerimalacért, biztos nem vennék neki, ha nem akarnám én gondozni.
Miért nem számít az ilyen szülőknek az, hogy a kisállat is él, és bizony többségében (sajnos) meg is hal miattuk? Miért kell kitenni?
Mi a véleményetek erről az egészről? A kitevésről és az ajándékozásról.
Mégis mit gondolnak az ilyen szülők? Miért ilyen állatkínzók?
Én csak 1-et nem értek:
Miért nem lehet állatkínzásért visszahozni a megtorlást? Ugyanazt csinálni az elkövetővel, amit ő tett az állattal. Lehet, hogy középkori módszer, de hatásos.
Egyből meggondolná mindenki, mit tesz szerencsétlen állattal.
Elöször is nem mindegy, MEKKORA gyereknek ajándékoznak állatot.
Másodszor MIELÖTT valaki - akár magának, akár a gyereknek - élö állatot vesz, utána kellene olvasnia, hogy milyen ápolás szükséges neki.
Harmadszor ha a gyerek kikönyörögte és a szülö beleegyezett, a szülö kötelessége a gyereket rászorítani az állat ellátására. (Ebböl következi, hogy csak akkora gyereknek szabad(na) állatot venni, aki képes azt ellátni.
Szóval LEHET gyereknek IS venni állatot, csak egyrészt a gyereknek is felelösnek kell lennie az állat tartásáért, másrészt meg a szülö ezzel saját magára is vállal kötelezettséget.
Egy állatot kirakni igencsak szemétség, de aki ilyenre képes, az nem fogja fel, hogy az állat ÉLÖLÉNY, és ezért nem tévesztendö össze a szeméttel.
Abban nagyon igazad van, hogy normális szülö/ember csak akkor vesz állatot, ha vállalja érte a felelöséget, minden más esetben az illetö értékrendjével nagyon nagy bajok vannak.
3-as "Miért nem lehet állatkínzásért visszahozni a megtorlást?"
Minden egyébtöl eltekinve azért sem, mert a legtöbb esetben nem lehet megtalálni, hogy ki volt a tettes.
Persze, hogy egy gyereknek is lehet állatja, nem erről van szó.
Én 15 évesen kaptam meg a tengerimalacomat, mai napig él, és nagyon szeretjük. Soha nem lenne szívem kirakni az utcára.
"Minden egyébtöl eltekinve azért sem, mert a legtöbb esetben nem lehet megtalálni, hogy ki volt a tettes"
Ez igaz, de sok esetben igenis tudni, ki volt az, számtalan olyan van, amit pl a térfigyelő kamerák rögzítettek. Vagy amit a híradóban bemondta egyszer, hogy húzta maga után a kutyáját meg rugdosta.
Ez az "ajándékozzunk ünnepekre kisállatot" a legszánalmasabb dolog, és aki elkezdte, agyon kellett volna verni (már bocsánat). Egy állat nem tárgy, amit ajándékozgatni lehet!
Persze van olyan, aki karácsonyra kapta pl a kutyáját, és már 15 éve együtt vannak, az megint más. De aki nem is tudja, hogy az illető szeretne-e állatot, vagy sem, az minek gondol egyáltalán kisállatra?
Elképesztő, milyen emberek vannak, én is megszigorítanám az állattartást.
Mert az emberek többsége buta, felelőtlen, nem előrelátó, és ezt sajnos a számunkra kiszolgáltatott, szegény, ártatlan állatok szívják meg.
Egyébként van, aki gondoskodik róla. Én például az első hörcsögömet 7 évesen kaptam meg, nagyon szerettem, vigyáztam rá, több mint 3 évet élt, pedig én gondoztam, takarítottam, nem a szüleim. :)
Igaz, 8-9 évesen volt tengerimalacom is, de nem volt elég nagy helye, nem tudtam megfelelően gondozni, amit beláttam, ezért az én kérésemre visszavittem anyukámmal az állatkereskedésbe. Eszembe nem jutott volna kitenni. Nagyon elkeserít, mikor valahol ilyet olvasok, mindig eszembe jut, milyen nyomorék, felelőtlen társadalomban élek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!