Hogyan lehetnek egyes szülők ilyen felelőtlenek, ha kisállatról van szó?

Egyáltalán nem provokálásnak szánom a kérdést, de tényleg felidegesít.

Most is olvastam, hogy egy tengerimalacot kitett valaki zacskóban egy bokor mellé. Szegény nagyon rossz állapotban volt, de hála Istennek, megmentették. A kommentekbe is írták, hogy biztos a gyerek kihisztizte magának, majd megsimogatta 2-szer, aztán nem tudtak már vele mit csinálni, ezért kitették.

Nem a gyereket okolom itt, de felháborítónak tartom, hogy még a szülőnek sincs ennyi esze, hogy akkor ha nem kell, legalább odaajándékozza valakinek, vagy beadná menhelyre, vagy valahova. Nem. Kiteszik a tél közepén ZACSKÓBAN egy bokor mellé, hogy még véletlenül se találjon rá senki. Szó szerint nem hittem a szememnek, amikor olvastam, és láttam a képeket.

MIÉRT? Miért ilyen felelőtlenek egyes szülők? És nem ez az egyetlen eset, rengeteg ilyenről olvastam már, volt köztük hörcsög (kivágták a 3. emeleti erkélyről, mert megunták), kutya (kitették valahol, majd elmentek autóval), tengerimalac, stb.

Miért nincs a szülőnek legalább annyi esze, hogy ha a gyereknek vett egy kisállatot, akkor ha neadjisten mégsem kell, akkor ő gondozza? Vagy odaadja vkinek, aki tényleg gondozná?

Miért az az első cselekedetük és gondolatuk, hogy jó akkor rakjuk ki?

Eleve miért kell egy gyereknek állatot venni? Hisz az esetek többségében úgysem fogják gondozni, csak a pillanatnyi szenvedélyüket akarják vele csillapítani, aztán szevasz. Ha nekem gyerekem lenne, és könyörögne egy tengerimalacért, biztos nem vennék neki, ha nem akarnám én gondozni.

Miért nem számít az ilyen szülőknek az, hogy a kisállat is él, és bizony többségében (sajnos) meg is hal miattuk? Miért kell kitenni?

Mi a véleményetek erről az egészről? A kitevésről és az ajándékozásról.

Mégis mit gondolnak az ilyen szülők? Miért ilyen állatkínzók?