A családom vagy a párom?

22 vagyok,van egy 7hónapos kapcsolatom.A párom 12 évvel idősebb.Nagyon jól kijövün,van egy gyereke az előző házasságából,vele is megértjük egymást,szeret engem.Jelenleg itthon vagyok,sulit befejeztem,ápolásin vagyok a 97 éves mamámmal már 3 éve.Anyukámmal élek,eddig meg volt osztva az ápolás,mert mnélküli volt,de fél éve elkezdett dolgozni.A mama fizikailag teljesen rendben van,csak szellemileg van leépülve.Pelenkázni kell,etetni,mosdatni,tehát nagy gond.Vállaltam,mert mégiscsak a mamáról van szó.Néha úgy érzem kicsinál idegileg.Szedek homeopátiás stresszoldót,az segít,Nem akarom,h otthonba kerüljön,szerintem amilyen az állapota meg amilyen tapasztalataim vannak az itteni ápolókkal kapcsolatban,ott nem húzná egy hétig se.A párommal terveznénk az összeköltözést,de így nem lehet.Nem tudom meddig vár majd rám,mert a családomat sem akarom cserben hagyni.Anyunak is csak én vagyok,más nincs aki segíthet.Se rajta se a mamán.De azt sem akarom,hogy erre menjen rá a kapcsolatom.Bár a párom türelmes,akkor sem fiatal már.Szeretnénk közös gyerekeket is,de amíg a mama van addig nem lehet lépni.És gondolom nem az a vágya,hogy5-10 év múlva amikor már 40 körül lesz akkor kölotözzünk össze és vállaljunk gyereket.Egyszerűen úgy gondolom,h erre nincs megoldás.Lépjek le és mondjam meg anyukámnak,h oldja meg ahogy akarja?Azt nem akarom.Mondjam a páromnak,h nyugi szívem majd egyszer?Elveszíteni se akarom.Oké,h vár,de ha több évet kell várnia,azt nem hiszem,h kibírja a kapcsolatunk.