A családom vagy a párom?

Szerintem varj meg! Egy 97 eves mama nem el mig a vilag es 2 nap! Legy turelmes, ha igazan szeret a parod akkor meg fog varni!

Udv:Erika

97 év tényleg hosszu idö.màr nem hiszem hogy ha ilyen beteg akkor még él vagy 10 évet....

Nem tudom,milyen teher lene szàmodra,ha a pàrodhoz mennél,de a mamit is vinnéd magadal?

Esetleg a pàrod hozzàtok?Csak arra a kis idöre.

Mert szerintem màr tényleg nem lesz sok hàtra.

Anyukàdat is megkell értened,neki màr nem egyszerü egyik naprol a màsikra munkàt keresni,hisz nem 20 éves.

Ne akard hogy a unkahelyét otthagyja.

Persze neked is élned kel,értem.

De igy csak az maradta ha a pàrodhoz mész a mamival,vagy a pàrod hozzàtok....

A kapcsolatod még csak 7 hónapos. Fiatal és a párod sem 40 éves. S ő tudja legjobban milyen az ha a családnak szüksége van rád. Hiszen van egy gyereke akinek szüksége van rá.

Szóval ha igazán te vagy neki az igazi megfogja érteni és támogatni fog meg vár. Ha nem akkor meg később a gyerekkel hagyna ott szóval nem mindegy?

Szerintem egy kapcsolatban 7 honap eleg rovid ido ahhoz, hogy komolyan osszekoltozzetek. Talan egy kicsit varjal meg az osszekoltozessel, bar lakva ismeri meg az ember a masikat, ugyhogy ilyen szempontbol mar mehetnel hozza. Ugy oldjatok meg anyukaddal, hogy valakit odavesztek aki segit apolni a mamat. Amikor anyukad es te nem vagytok otthon, akkor a holgy van a mamaval. Anyukaddal pedig a fentmarado idot kozosen beosztjatok. Nem tudom hogy eleg kozel laknal e majd,ha a baratodhoz koltoznel. Mert ha igen, akkor ez megoldhato. Ha mondjuk egy masik varosba koltozol, akkor pedig marad anyukad es egy holgy, aki segit.

Nalunk a mamam ottlakott, a szuleim dolgoztak, en pedig meg iskolaba jartam. Hozzank mindennap jott egy holgy, es o apolta, a nyugdijabol lett kifizetve a mamanak. Igy is a delutanok, es a hetvegek a szuleimre maradtak. Minden pillanatban felugyeletet igenyelt o is, hiszen teljes erelmeszesedese volt, szornyu dolgokat muvelt.

Te nem teheted tonkre az eletedet a mamad miatt. Igy is le a kalappal elotted, es latod mar most is homeos nyugtatokat kell szedned, hiszen kikeszit idegileg az oreg mama. Nagyon-nagyon nehez az apolas.

Anyukad persze nem hagyhatja ott a munkahelyet, hiszen orul hogy talalt valamit, es o sem mehet tonkre a mama miatt, igy is esik ra eleg ido, amikor gondozhatja a mamadat.

Szerintem az egyetlen megoldas az lenne, ha fogadnatok valakit, a mama nyugdijabol (remelem van) kifizetnetek, es akkor te is elmehetnel a baratodhoz, es elkezdhetned az eletedet elni.

Egy kicsit talan menekulsz is mar otthonrol, en teljes mertekben megertelek. Hiszen a 97 eves mamad miatt nem mehet tonkre a te eleted. Beszelj anyukaddal, es ne csak a szivedre hallgass, hanem lasd tisztan, hogy most meg csak homeos nyugtatot szedsz, de lehet hogy nemsokara mar egy erosebbre lesz majd szukseg. Te mindenrol lemondasz, de igy szerintem elobb-utobb teljesen tonkre fogsz menni!

Őszintén becsüllek, hogy felvállaltad a beteg mamád ápolását.

De az a véleményem, hogy a beteg szülő ápolása elsősorban a gyerek feladata, vagy neki kell gondoskodni valakiről, aki elvégzi, de mindenképpen hiba a 22éves életkezdő, pályakezdő lányára testálni ezt a feladatot.

Ülj le anyukáddal, és beszéljétek meg, hogy neked el kell kezdened a felnőtt életet, párkapcsolat, mukahely, stb. Ő sem akarhatja, hogy a 22 éves lánya idegileg kikészülve, nyugtatózva (még akkor is, ha homeopátiás) kezdje majd el az életet, elszalasztva pár pasit meg néhány jó munkahelyet...

Miért nem maradt otthon anyukád ápolásin és mentél el te dolgozni? Mert számomra ez lett volna logikusabb. Volt valami akadálya?

az meg, hogy légy türelmes, mert a mama már 97 éves? Hát ha 3 évvel ezelőtt írtál volna, akkor is mondhattuk volna, hogy kitartás, mert a mama valószínűleg nem él már soká. És tessék, eltelt 3 év, és 3 év ennyi idősen nagyon sok!