A dédim hozzánk akar költözni, mit tegyek? Senki nem foglalkozik vele

A nagymamám anyukája, 92 éves. Egész életében egy elviselhetetlen, gonosz nő volt. Emiatt senki sem szereti, a nagyim is kerüli, mint a tüzet. Én kiskoromban beszéltem vele, akkor beszólt, hogy milyen kövér vagyok és csináljanak valamit a hajammal is. Utána meg is szakadt a kapcsolat, mert anyára, és mamáékra is csúnyákat mondott. 6 éve halt meg a férje, azóta egyedül él. Nyáron arrafelé sétáltunk, ahol lakik, és összetalálkoztunk. Elkezdett nekem sírni, hogy alig ismert fel, mert a tata temetésén látott utoljára és hogy neki senki nem mondta, hogy így felnőttem (24 vagyok) stb. Utána elhívott magához a lányommal (2 éves), és végig panaszkodott, hogy neki senkije nincsen, mama sem foglalkozik vele és ő megőrül az egyedülléttől. Megsajnáltam, és utána hétvégente, vagy délutánonként néha meglátogattuk. Mondta anyukám és a nagyim is, hogy ne, mert ránk fog telepedni, és a végén már csak követelőzni és akadékoskodni fog. Ez így is lett, pár hét után már bármit vittünk, az nem volt jó, a gyerek is "hangos volt" (pedig amúgy félig süket a dédi) és tényleg mindent kritizált. Most már ott tartunk egy ideje, hogy azt akarja, hogy ÉN költözzek oda. Csak én, a párom, és a lányunk ne. Folyamatosan sír, hogy ő egyedül van és mennyire fél ott, ez így nem élet és mi lesz vele. Egy teljesen romos házban él, még mosdó sincs bent. Amúgy totál beszámítható. Őszintén, már bánom, hogy elkezdtük látogatni... Ha meg mondom, hogy nem költözhetek oda, van nekem saját családom, akkor jön azzal, hogy úgyis most építkezünk, had legyen neki is egy szobája ott. Ezt sem akarom, mert ez a heti pár óra is tönkretesz, hogy csak magáról beszél és csak ő, ő, ő. Egyszer meg nem kérdezi, hogy velünk mi van, hogy van az unokája, vagy bármi. Valahol meg sajnálom is, mert biztos szörnyű lehet úgy élni, hogy az egyetlen ember, akivel jóformán találkozik, az az ételszállító és a postás... Viszont semmilyen alternatívára nem hajlandó. Mondtam azt is, hogy menjen otthonba, anyagilag beszállunk, ha nem elég rá a nyugdíja (egy jobb otthonra biztos nem lenne elég). Nem, ő nem akar egyedül menni sehová, de ha én is megyek vele, úgy menne.