Soha nem fog megváltozni, ugye?

Több mint egy éve hitegetem magam, hogy megváltozik. Többször csúnyán beszélt velem, sajnos meg is ütött már. Máskor meg a tenyerén hordot, szerelmet vall.

Megint egy hülyeség miatt összekaptunk. Emailben "szakított velem". Mindig kér egy új esélyt, mindig reménykedek, hogy értem megfog változni.

Hogy tisztelni fog, és kedves lezs velem.

Egyébként nincs káros szenvedélye, rendesen dolgozik, jól keres, spórol egy saját lakásra stb.

De ahogy velem bánik, az katasztrófa. Tudom, hogyő ezt látta az édesapjától, és ezért viselkedik így, és szeretném ha megváltozna.

Az egy év alatt rengeteget változott. Néha rájön az "5 perc" ilyenkor mindent mond ami eszébe jut, lenyugszik, bocsánatot kér, és akkor rendes velem.

Néha azt érzem, társfüggő lettem. Nagyon szeretem...de unom ezt a "se veled se nélküled" kapcsolatot. Mert néha ez megy. El akarom hagyni, de olyankor ígéret fűt-fát, ebből kb 50%-t betartja.

Komolyan el vagyok keseredve, hogy nem becsül meg. Arra kért, hogy ne keressem.

Nem keresem, de megszakad a szívem. Olyan jó lenne ha itt lenne, és átölelhetném. A plüssök, ruhák, fényképek ésegyéb dolgok amiket tőle kaptam, mind ráemlékeztetnek.

A kutyámon is látom hogy szomorú, hiányzik neki a párom.

Szeretném, ha valami változna, de nem "merek" lépni. :(

Köszönöm a normális válaszokat!